Hűvösebbek a Reggelek, a köd, a pára ráül a tájra,
Lábam visz az erdő színpompás világába.
Vad gyümölcsök többsége leérett,
S nem számolom már a bárányfelhőket.

Tavak vize jobban fodrozódik,
Szántóföldek barnára válnak,
Szelek száguldoznak a réteken,
Csendesebb lesz a határ, mert alig van madár.

Hajladoznak a fák, harangszó messzire hallik,
Az ember kopár tájon jár, fáradtan.
Napfény is meghajlik, már nem melegít,
Valahogy a csillagok is halványabbak.

Eltűnt már a zsivaj, a lárma,
Korcsmába is többen járnak,
Mesélik a nyár élményeit egymásnak,
S csendben várnak valami csodára.

A misztikum lassan szertefoszlik,
Csak az álmok kergetik egymást,
A bajok, tragédiák elmúltak,
S megérjük a holnapot.

Minden megy tovább a maga útján.