Riport az 50 éves Horváth Józseffel

Ő az, aki – nyugodtan kijelenthetem – a legszorgalmasabban küldi cikkeit a Kéthelyen újság számára. Amikor megismertem, úgy hittem, Sakkos Józsinak hívják, mert így emlegették a kollégáim, amikor jött az iskolába a sakkszakkörös gyerekekért. Azóta megtanultam a nevét, és hogy szobafestő-mázoló a rendes szakmája. Már régóta vártam egy megfelelő alkalmat, hogy interjút készítsek vele. Most a közelgő 50. születésnapja apropóján ültünk le beszélgetni, betartva a járványveszély szabta kereteket.

- Kérhetek tőled egy rövid önéletrajzot?

- 1970. december 19-én születtem. Édesanyám tősgyökeres kéthelyi, varrónőként dolgozott. Édesapám Marcaliból származott, kőműves volt, sajnos őt korán, 2000-ben elvesztettük. Kéthelyre jártam általános iskolába, mondhatni jó tanuló voltam, néha akadt 1-2 hármasom, de ötösöm is.

- Hogyan választottál szakmát?

- Kizárásos alapon. A felmerült lehetőségekre édesanyám azt mondta, ne legyek autószerelő, az nagyon olajos, ne legyek szakács, mert bepárásodik a szemüvegem, és így tovább. Nem szerettem volna kollégista lenni, ezért a közelben keresgéltünk. Így jelentkeztem szobafestő-mázoló szakmunkástanulónak Fonyódra, az 521. számú tanintézménybe, ami ma Bacsák György Szakképző Iskola.

- Te még katona is voltál, ugye?

- Igen, méghozzá 1. lépcsős dandár alakulatnál, Lentiben. Ez azt jelentette, hogy háború esetén minket mozgósítottak volna először. Géptávírász voltam másfél évig, majd az utolsó 3 hónapra Kaposvárra, a Füredi 1-es laktanyába helyeztek, ahol festenem kellett.

- Miután leszereltél, hogy alakult a civil életed?

- Alkalmazásban dolgoztam, majd éppen 25 éve annak, hogy vállalkozó lettem, azóta a magam ura vagyok. Már sok régi megbízóm van, akik visszahívnak, nemcsak Kéthelyen, a környék településein, a Balaton déli partján is.

- Mikor és hogyan tanultál meg sakkozni?

- Általános iskolás koromban önállóan, újságokból szedtem fel az alapokat. A barátaimmal rengeteget játszottunk. Átmentünk egymáshoz tanulni, és mindig sakkozással végződött a program. Kb. hetedikes voltam, amikor megnyertem egy helyi versenyt, bár bevallom, a két legjobb játékos nem volt ott. Majd középiskolában, Fonyódon kedveltem meg igazán ezt a szellemi sportot. Szabó Pisti barátommal minden nap sakkoztunk a busz indulásáig. Vele ketten voltunk kéthelyiek abban az 5 fős csapatban, amellyel másodikos korunkban a Vasas Kupán megnyertük a megyei versenyt. Én ott az összes partit megnyertem, és egy üvegpoharat kaptam ajándékba, ami még mindig megvan. Mehettünk az országosra Esztergomba, ahol nem jutottunk döntőbe, bár még formaruhát is kaptunk hozzá. Egy fonyódi házi bajnokságon, egyéniben első lettem.
Lentiben is sokat játszottunk esténként, amikor nem volt kivel, akkor pedig olvastam.

- Civilként, felnőttként is folytattad.

- Amikor megvettem az első autómat, átmentem Balatonberénybe megnézni egy versenyt. Ott Erdős József marcali középiskolai tanár ellen játszottam két partit, amiket megnyertem. Onnantól Marcaliba és Berénybe is eljártam sakkozni. Kéthelyen Samu Zsolttal és Elekes Attilával játszogattunk, és kitaláltuk, hogy kellene egy helyi versenyt szervezni. Bementem Németh Lajos polgármesterhez, és támogatásával 1996 februárjában megrendeztük az I. Kéthelyi Sakkbajnokságot, amit Bellán László nyert meg. Én 3. helyezést szereztem, a díjam egy porcelán petróleumlámpácska volt, ma is őrzöm. A következő évben első lettem a II. sakkbajnokságon. Azóta is minden évben megrendezem ezt a helyi versenyt.

- Hogyan kezdtél gyerekekkel edzeni?

- 1996-tól a községi könyvtárban játszottam az odajáró gyerekekkel. Vásároltam a művelődési háznak 5 versenysakk-készletet 3 sakkórával, és ezzel elindult a sakkszakköri tevékenységem. A 90-es évek végén csatlakoztunk a Somogy megyei Ifjúsági Sakk Csapatbajnokság versenysorozathoz. 4-5. osztályosaink középiskolásokat vertek meg. A 2. évtől a bajnokság három helyszínéből egyik Kéthelyen lett. A 3. évben az ezüstéremig jutottunk 10 csapatból. 5 éve a Somogy megyei Grand Prix versenysorozatnak egyik állomása is Kéthelyen van.

- Kik jártak a szakkörbe az évek során?

- A 24 év alatt nagyon sok gyerek megfordult a táblák mellett. Lehetetlenség mindenkit felidéznem. De szeretném megnevezni mindazokat, akik versenyeztek és eredményesek voltak. Az első körben Kereskai Béla, Mázsa Nándor, Elekes Zsolt, Fényes Szabolcs, Simon Zoltán, Fehérvári József. Az utóbbi 3 fő és velük én is, leigazoltunk Balatonberénybe, az ottani egyesülethez.
A következő generációból a Balogh Ferenc, Gál Bence, Bellán László hármassal megyei dobogós helyig jutottunk, és oda bérletet váltottunk. Volt, hogy az első 3 helyen kéthelyi diák végzett.
Utánuk a Havanecz Ági, Havanecz Bianka, Huszár Nóri összetételű csapat szerzett megyei 1., 2. helyezéseket. Majd Ágit Hamrik Bianka váltotta fel a csapatban, ő országos diákolimpián lányoknál ezüstérmet is nyert Kéthely színeiben. Pár év múlva Havanecz Bianka és Huszár Nóri nagykanizsai középiskolás csapatban országos aranyéremig jutottak. Bianka egyéniben is.
A következő években Tóth Dániel, Lengyel Péter, Hamrik Bianka, Szerpák Anita felsős fiú csapatversenyen megnyerték a megyei fordulót, az országoson középmezőnyig jutottak.
Aztán Takács Andris, Léránt Zalán, Hosszú Kristóf, Léránt Boglárka (őt alsós korától fiúsítottuk!) összetételű csapattal versenyeztünk. De sajnos a három kéthelyi illetőségű, de Marcaliban tanuló fiúból (név szerint Fekete Ákos, Pálfi Gergő, Pálfi Péter), és egy marcali fiúból álló csapat rendre elnyerte előlünk az első helyet. Amúgy őket is edzettem, valamint Fekete Lucát is, aki szintén a Mikszáth iskola csapatát erősítette.
Az újabb generációs csapatban Takács Andrishoz Kovács Dorina, Tóth Lóránt, Csegzi Milán csatlakozott. A 2019-es diákolimpián Takács Dominik, Csegzi Milán és Kovács Dorina megyei versenyt nyertek hárman a felsős fiúk 4 táblás versenyén. Mehettek volna országosra, amire a járvány miatt nem került sor.
Tanítványaim közül nem Kéthely színeiben országos versenyig jutottak Császár Anett (országos 4. helyezéssel büszkélkedhet), Császár András, Tamás Bálint, Tamás Zsófi.
A Somogy megyei Grand Prix sorozaton Harmath Borbála és Szilágyi Alexandra is néhány éremmel öregbítette Kéthely hírnevét. Móricz Zsófi neve is felmerül emlékeimben, ő is szerzett érdemeket. Misák Kitti, Mika Dorina, Mika Liliána, valamint Takács Soma, Csegzi Zsolt is hozott érmeket. Meg kell említenem még az ígéretes tehetségnek mutatkozó Verbovszki Maja nevét, aki a Léránt testvérek kishúga, szerintem róla még hallani fognak az olvasók.
Sajnos, most elmaradnak a versenyek, de remélem, ha vége lesz a járványnak, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk!

- Sok nevet felsoroltál. Vannak köztük olyanok, akiket te indítottál el, tanítottál sakkozni, de túlnőttek rajtad. Büszke vagy rájuk?

- Igen! Folyamatosan figyelemmel kísérem őket, és büszke vagyok rá, hogy taníthattam őket. Kiemelném először is Havanecz Biankát, aki többszörös országos bronz-, ezüst-, aranyérmes, részt vett két ifjúsági világbajnokságon, 2018-ban országos női bajnok lett. Nagykanizsán az Aquaprofit NB 1-es csapatának versenyzője volt, most a Kőbánya SC sakk szakosztályát erősíti. Tóth Dani mesterjelölti szintig jutott. Hosszú Kristóf 12. osztályos korában, a keszthelyi Vajda János Gimnázium csapatában országos aranyérmes volt, Takács András pedig a barcsi gimnázium színeiben aranyérmes egyéni bajnok lett a 2018-19-es tanévben. Léránt Boglárka a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium csapatában országos 4. helyig jutott.

- Saját eredményeidről is mesélj, hiszen nemcsak edző, magad is aktív sakkozó vagy!

- Igen, igazolt játékosa vagyok az NB II-es marcali és a Megye I. szinten játszó balatonberényi csapatnak is. Ez utóbbit 10 táblán 7-8 fővel Kéthely képviseli, de a marcali csapatban is vannak kéthelyiek rajtam kívül. Az évek során voltam Marcali és Balatonberény bajnoka is.
2016-ban a falunapon díszoklevelet kaptam a sakkszakköri tevékenységemért.
2017-ben Magyar Sakkozásért kitüntetésben részesített a Magyar Sakkszövetség.
2019-ben Balatonföldváron, a Gondolkodás Napján Mádl Ildikó elleni szimultánon döntetlent értem el, erre is büszke vagyok.

Sok neves szakember írta le, hogy mit fejleszt a sakkozás. Nincs rá hely itt, hogy mindenkit idézzek, de szeretném az olvasókkal megosztani a POD-IT Innovatív Gyermek Akadémia weboldaláról a sakk lényegéről szóló összefoglalást:
„Ma már kész tény, hogy a sakk az egyik legjobb személyiség- és képességfejlesztő program. Többek között fejleszti a gondolkodást, a problémamegoldó képességet, a logikát, a döntési képességet, az időbeosztást, a memóriát, csupa olyan képességet, amely a sikeres iskolai előmenetelhez és a későbbiek során egy sikeres élethez szükséges. Ezek mellett kiemelkedő jellemformáló erővel bír, ugyanis megtanít elviselni a kudarcot, valamint a sikert is és mindezt játékos formában teszi.”
Szerintem ha csak annyi érdeme lenne Horváth Józsefnek, hogy immár 24 éve a fentieket próbálja hétről hétre gyakorolni iskolás gyerekekkel, akkor is megérdemelné elismerésünket. Ennél azonban többet tesz, tartalmas, hasznos időtöltést nyújt. Amíg vele vannak, nyugodt lehet a szülő, mert jó helyen, jó kezekben töltik a gyerekek a szabadidejüket, nem csavarognak, nem kallódnak. Mint nyugdíjas pedagógus állítom, nem könnyű a mai lurkókat órákig helyben tartani, fegyelmezni. Józsi nagyon bátor, hogy erre vállalkozik, köszönet illeti érte. Reméljük, sokáig tudja még vállalni a szakkörvezetést! Nagyon boldog 50. születésnapot, további tartalmas, jó erőben és egészségben töltött, hosszú életet, szép eredményeket kívánunk neki!