Kéthelyi mesterek - Mika Szabolcs, a preparátor

Örömmel láttam a közösségi portálon, hogy Mika Szabolcs neves versenyen indult több alkotásával, és szép eredményeket ért el. Ebből az apropóból kértem tőle interjút, s ő készséggel állt az olvasók rendelkezésére.

A MANSA Preparátor Műhely weboldalán – mansapreparator.hu - olvasható a következő bemutatkozás, amelyből idézek:
„Mika Szabolcs vagyok, a Somogy Megyei Kéthelyen lakom. Középiskolai tanulmányaim alatt kezdett el foglalkoztatni ez a különleges és érdekes szakma, a preparálás. 2000-ben vált hobbimmá és életem részévé.
Az elmúlt 19 évben igyekeztem fejleszteni, folyamatosan bővíteni tevékenységi köreimet.
Munkáim során a legkorszerűbb alapanyagokat használom. Az élő állatok viselkedésének pontos anatómiai kialakítására törekszem.”

Amikor felkerestem otthonában, egyik ámulatból a másikba estem. Minden képzeletemet felülmúlta, amiket láttam: egy kisebb természetrajzi kiállítást lehetne rendezni a sokféle látványosságból. Három szép akváriumban is úszkálnak halak, a legnagyobban, ami kb. 900 literes, nagy afrikai, jaguár-, márványsügérek, algázó harcsák, a kisebbekben apróbb díszhalak. A hazai vad- és ház körüli, erdei, mezei, vízi állatok mellett egzotikus emlősök, madarak, hüllők, halak, egész alakos és mellpreparátumok, trófeák sorakoznak a polcokon, a falakon, a földön. A nappalit díszítik a legszebb, legkedvesebb munkái, pl. amiket a versenyekre készített: a tehénfej, az aranysakál pár, egy hatalmas balatoni harcsafej, nyuszi, hogy csak párat említsek. Mindnek története van, több oldalt tele lehetne írni velük, mondja a mester.
A műhelyben egzotikus állatok trófeái várják az elszállítást a megrendelőkhöz. Üvegekben nedves preparátumok, felakasztva bőrök, szőrmék, melyeket Szabolcs készített ki. Mellettük és külön raktárban állatmodellek, testformák különböző méretben és testhelyzetben, rengeteg negatív forma az öntéshez – mind Szabolcs keze munkái –, valamint a bőrfeldolgozáshoz, kifőzéshez, a formák öntéséhez, a tartósításhoz, ragasztáshoz, festéshez való sokféle anyag, komoly gépek, eszközök.
Többféle jószágot is tartanak a ház körül, ezek egy része haszonállat, mint a nyulak, a birka - amit cumisüvegből táplálva neveltek fel –, a libák, egyéb szárnyasok. A két ló – az egyik póni – és a kutya családtagok. A törpekecskék, a páva, a papagáj és a fácánok családi kedvencek, de volt görény, rengeteg hörcsög, tengerimalacok, egerek. A házigazdán kívül a gyerekei is ismerik és szeretik az állatokat, jobban, mint az átlag falusi gyerekek – a városiakról nem is beszélve! -, akik már nem láthatnak közelről minden nap ennyiféle jószágot, ennélfogva nem is ismerik őket. Anna, Sára és Koppány nem félnek az állatoktól, megtanulják a gondozásukat, természetes számukra, hogy ott vannak az ember körül.

- Honnan ered az állatok iránti fokozott érdeklődésed?

Gyerekkoromtól a közelségükben élek. Szinte megszállottan érdekelt a megfigyelésük, gondozásuk, valamint a horgászat, az akvarisztika. Gyakran jártam Máté Lajos szőrmekikészítő Honvéd utcai műhelyében, s már akkor megfogott a frissen kidolgozott bőr jellegzetes illata és a sok érdekes élmény.

- Mégsem ebben az irányban indultál el.

Szakácsnak tanultam, majd több mint 10 évig dolgoztam a szakmában. De mellette kevés szabadidőm maradt, így szakítottam tanult hivatásommal. Tűzoltó lettem, ami szintén az érdeklődésembe vág, és mellette a preparálásra is több időm jut.

- Mesélj, hogy lettél preparátor!

Közel 20 éve kezdtem. Teljesen autodidakta módon sajátítottam el a szakmát, az elején nem voltak eszközeim, műhelyem, szakirodalom sem állt rendelkezésemre. Volt, aki segített annyiban, hogy kérdéseimre válaszolt, de a műhelytitkokba nem avatott be. Bagó László, balatonalmádi preparátor engedett a gyakorlatban is tapasztalatokat szerezni. Átsegített buktatókon, tanácsokat adott a drága alapanyagok kiválasztásához. Sokan el sem tudják képzelni, milyen anyag- és eszközigényes ez a szakma. Idehaza nem minden áll rendelkezésre, van, amit Amerikából kell rendelni. A preparálás Magyarországon nagy múltra tekint vissza. Innen indultak a nemzetközi hírű Jónás testvérek, akik Amerikában alapítottak műhelyt Jonas Brothers Taxidermy néven. A műtestek, formák, szemek, egyéb testrészek nagyrésze tőlük kerül a piacra. De Fehéroroszországból is lehet szemeket rendelni.
Említést érdemel még Nagy Lóránt, a Rippl-Rónai Múzeum nyugdíjas preparátora, aki jó barátom, ő is sokat segített nekem.

- Megcsodáltam és tapintottam a pitypangokat az egyik versenymunkád dekorációjában. Rugalmasak, nem törékenyek, a finom, apró részletekig kidolgozottak. Ezeket is úgy rendelted?

Jó ismerősöm Polgár Ágnes, aki egy japán technikával speciális agyagból készít virágokat, egyéb növényeket. Ezek a megszólalásig olyanok, mint az igaziak. Ágnes a prágai múzeumnak is rekonstruált ősi növényeket lenyomatuk alapján. Igényes, élethű munkáit csodálom, és tőle rendeltem a tehénfejhez a pitypangokat.
Rajta kívül is egyre több ismeretséget kötök kiállításokon, gazdanapokon, sok érdekes dolgot látok, tanulok szerte az országban. De bármerre járok, ha meglátok egy követ, száraz növényt, faágat, amiben fantáziát látok, azt felveszem és lehetőség szerint beépítem valahová.

- Hogy kerülnek hozzád az állattetemek?

Többségüket vadászok hozzák kikészítésre, nemcsak hazai, de afrikai vadászatokon ejtett trófeákat. Elgázolt, elhullott állatokkal is megkeresnek, itt el kell mondanom, hogy védett fajokat csak természetvédelmi hatósági engedéllyel lehet preparálni, és szinte lehetetlen ezt megkapni. Kár is próbálkozni. Van, aki kimúlt házi kedvencét akarja ilyen módon megörökíteni. Itt megjegyezném, hogy sokan nem fordítanak figyelmet a preparátumaik állagmegóvására. Pedig ezek akkor maradnak szépek hosszú távon, ha gondozzák, takarítják őket, hiszen a por és a molyok komoly kárt tehetnek bennük.
De nemcsak preparátumokat készítek, nagyon sok replikám is van, ami élethű utánzata a valódinak. A laikus szem szinte nem tudja megkülönböztetni.

- Említetted, hogy diorámákat is készítettél.

Igen, legutóbb például a Tolna megyei Alsómocsoládra rendeltek egy 800 literes – kb. 2x1 m-es – üvegtárolóba vizes élőhely diorámát replikákkal, úm. békák, csigák, sikló, borz, ponty. A bemutatóteremben tanítási órákat – biológián kívül kémia, fizika – is lehet tartani. De dolgoztam múzeumoknak, pl. a keszthelyi Vadászati Múzeumnak is. Iskoláknak szintén szívesen vállalnék dioráma készítést.

- Mi az a rangos verseny, amelyen szép eredményeket értél el?

A FeHoVa (Fegyver, horgászat, vadászat tematikájú nemzetközi kiállítás és vásár a Hungexpo-n) keretein belül megrendezett nemzetközi preparátor verseny, melyen 2019-ben és az idei évben is indultam. 2021-ben világkiállítás lesz nálunk, és terveznek Európa-bajnokságot rendezni e témában.
Több kategóriában (emlős, madár, hal, replika, csontváz), fajlista szerint (kutyát, macskát, embert kivéve szabad volt a lista) nevezhettünk. Idén az „emlős csoport” kategóriában indultam az aranysakálokkal, „emlős mell”-ben a tehénfejjel, „madár”-ban a pávámmal. Külön versenyeznek az amatőrök, a professzionális és a mester fokú preparátorok. Jómagam a professzionális indulók közt voltam.

- Kik és hogyan bírálják el az alkotásokat?

Az ETC (Európai Preparátor Szövetség) biztosította a versenyre az 5 neves szaktekintélyű bírót, akik közt egy sem volt magyar. Mondhatom, nagyon magas szintű volt a bírálat.
1-100-ig pontoznak. A bírálati lapon van egy séma, amit nézniük kell, plusz a szubjektív véleményüket is leírják. 70 ponttól felfelé jár kis szalag, 79-ig sárga, 80-89-ig piros, 90-től kék. Az összesítésben (az összes kis szalagos közti pontversenyben) a sakáljaim a kicsi kék mellett a nagy kék szalagot is elnyerték. A tehénfej a kis piros szalag mellett a Magyar Safari Club különdíjában részesült. Ezeket a trófeákat nem volt könnyű megszerezni, kb. 70 preparátum versenyzett értük.

- Gratulálok hozzájuk, méltán lehetsz rájuk büszke, nyilván szakmai berkekben a munkád elismerését jelentik, mellesleg nagyon jól mutatnak a nappali falán!

Idekívánkozik még pár kiegészítésem. Szabolcs a preparálás mellett nagyon sokoldalú, rengeteg energiával rendelkezik. Régóta ismerem, mint jól együttműködő szülőt, hiszen alsóban az osztályomba járt Anna lánya. Ő nemcsak gyermekeinek osztályát támogatta dekorációval, alapanyagokkal, kétkezi munkájával, hanem volt, hogy az egész iskolát beengedve portájára íjászattal színesítette a gyermeknapi programokat. (Miközben felesége, Mikáné Kiss Brigitta más anyukákkal palacsintát sütött a gyerkőcöknek az udvaron.) Családjával együtt évről évre aktív részesei a szüreti felvonulásoknak. (Ezek jutottak eszembe, elnézést kérek, ha nem teljes a felsorolás!)

- Ha jól tudom, a kéthelyi köztéri betlehemhez is van közöd.

Igen, a bárányokat én készítettem. Ezen kívül restauráltam a somogyszentpáli templomi betlehemet, ami nem nagy, de mutatós, a háttérben műsziklákkal, fehér fényű világítással. Egyik kollégám meglátta, és kért, hogy neki is kellene egy hasonló otthonra. El is készült egy OSB lapra, közel 2 év munkája van benne.
Mikulás környékén Télapó voltam, Sára lányom pedig manóként kísért. A munkahelyemen kívül több üzembe hívtak erre a kellemes feladatra. Ezt a jövőben is szívesen vállalom.

- Kedves Szabolcs! Tudom, hogy tele vagy ötletekkel, tenni akarással. Remélem, ezeket meg tudod valósítani, hiszen még nagyon fiatal vagy. A versenyeken további szép eredményeket, a munkádhoz, egyéb tevékenységeidhez kiteljesedést, jó erőt, egészséget kívánok! Köszönöm az interjút!