Örökre elment egy borász...

2018. április 18-án súlyos betegség után elhunyt Dávid László szőlész-borász. Az idősebb kéthelyiek, különösen az egykori termelőszövetkezeti dolgozók, szőlőbirtokosok ismerték és kedvelték őt. Személyében a helyi fogyatkozó borásztársadalom ikonikus alakja távozott.
A gyász legnehezebb órái után, kérésünkre felesége, Marika beszélt férjéről, elmesélte élettörténetét, az ő emlékező szavaival búcsúzunk tőle. Nyugodjék békében!

„Laci 1949-ben született Ordacsehiben, Kéthelyre szőlész-borász gyakornokként került 1970-ben. Iskoláit Balatonbogláron és Gyöngyösön végezte, ahol szőlészetet-borászatot tanult, majd 1971-ben kertész üzemmérnök diplomát szerzett.
A falu közösségébe hamar beilleszkedett, és aktívan részt vett annak életében. Kertbarátkört alapított, melynek keretében szakmai tanácsokkal látta el a szőlő- és bortermelőket. Szakmai kirándulásokat és borversenyeket szervezett, de ötletgazdája volt az egykori „batyus” báloknak is.
Hosszú évekig tevékenykedett a község hegybírójaként, a hivatalos ügyfélfogadási időre nem volt tekintettel, azon kívül is mindig fogadta a tanácsot kérőket, borosgazdákat. Sokszor kértek tőle tanácsot a szőlőtermesztéssel, a bor „betegségeivel” kapcsolatban a hivatalos ügyeken túl is.
Családot is Kéthelyen alapított, két fiúgyermeket nevelt fel, a munka szeretetére és becsületességre tanítva őket. Szorgalmas emberként szőlőt telepített, Baglyasban megépítette megálmodott borospincéjét, s létrehozta kis családi borászatát. Borai sikeresek lettek, több aranyérmet nyertek. A legismertebbet csak úgy emlegették borászkörökben, hogy a „Dávidék Irsaija”.
Utolsó éveiben betegsége sajnos sok mindenben akadályozta, de ha kellett, kocsiba ült, és bejárta vele a szőlőterületeket, hogy segítsen, bárki is annak gazdája. Örült, ha szőlőtelepítést és hozzáértő művelést látott, de elszomorította, ha gondozatlan, lepusztult ültetvényekkel találkozott.
Negyvennyolc évig élt Kéthelyen, ez alatt az idő alatt ízig-vérig kéthelyi lett. Utolsó éveiben is remélte, hogy éli még fénykorát egyszer a szőlőtermesztés, úgy, mint ahogy pályája elején.
Aki ismerte, biztos abban, hogy ott fenn az égieknél, ahova elköltözött, ha teheti, mindent megtesz ezért.”