D. Fazekas László szín(es)világa

Megtudtam, hogy a közelmúltban a kaposvári Szín-Folt Galériában önálló kiállításon a Kéthelyen élő festőművész 23 alkotását láthatták az érdeklődők. Ez a csendes, szerény fiatalember nem mindenki számára ismerős, hiszen helyben alig találkozhatunk vele, festményeit is kevesen csodálhatták meg. Itt az ideje tehát, hogy bemutatkozzon a kéthelyi újságban.

Kedves Laci! Kérlek, mondd el magadról, amit fontosnak tartasz a bemutatkozáshoz!

1968-ban születtem pedagógusszülők egyetlen gyermekeként. Az általános iskolát Niklán jártam, de édesanyám kéthelyi származású, így gyakran meglátogattuk az itt élő nagymamámat. Az általános iskola után először Budapesten az épületszobrász szakmát tanultam, majd a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola díszítő szobrász szakán érettségiztem.
Egerben az Eszterházy Károly Egyetem Tanárképző Karán rajz, vizuális kommunikáció (fotó, multimédia, videó) szakot hallgattam 1997-től, 2001-ben diplomáztam. Később képesítést szereztem a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán a vizuális és környezetkultúra M. A. Mester szakon.
Mindezeken túl – mivel érdeklődésem a zene felé fordult – Budapesten jazz dob tanszakra is jártam. Egyre többen tudják rólam, hogy dobolok, azt kevesen, hogy már 30 éve, és előtte 9 évig zongoráztam is.

Ennyi iskolát még felsorolni sem volt egyszerű, közben dolgoztál is?

Természetesen. Kisebb-nagyobb megszakításokkal volt munkahelyem. Németországban 1 évig turnéztam színházi zenészként, ami nyelvtanulásra is jó volt. Dolgoztam tanárként rövid ideig itt Kéthelyen, majd a Marcali TV-nél mint operatőr és vágó. Tanítottam Szőcsényben a Széchenyi Zsigmond Szakközépiskolában, Marcaliban alapfokú művészeti iskolában. 5 évet a Marcaliban működő Főnix zenekarban doboltam. Most Pál Csaba Elvis imitátorral alakítottunk egy zongora-dob duót. Az Orfeusz zenekarral is vállalok zenélést bálokon, különböző rendezvényeken. Most ismét tanítok általános iskolában rajzot és testnevelést. Szabadidőmben szívesen vállalok megrendeléseket festményekre különböző témában: karikatúra, egyéni, családi, egyéb igény szerint. Gyorsportrékat is rajzolok, ami egy óra alatt elkészül.

Minek vallod magad inkább? Zenész, festőművész, esetleg tanár vagy?

Természetesen mindhárom. Van, ami nekem is szórakozás, kikapcsolódás, van, amiből megélek.

Valaki segített, irányított a művészi pályára?

Beleszülettem, belenevelődtem. Édesapám zongorista, tanár, karnagy volt, engem is ő tanított zongorára. Édesanyám is muzikális, jó énekhanggal rendelkezik, és nagyon szereti, érti a festészetet. 4 éves koromtól Barna Árpád festőművész tanított rajzolni, festeni, egészen 14 éves koromig jártam hozzá.
Egerben, a főiskolán a következő festőművészek voltak a mestereim: F. Balogh Erzsébet, a tanárom, Földi Péter, príma primisszima díjas művész volt a mentorom, amikor diplomáztam, valamint Nagy B. István Munkácsy-díjas, aki Szőnyi István-tanítvány. A Kaposvári Egyetemen Prof. Dr. Leitner Sándor festőművész végezte az utolsó simításokat tanulásom folyamatában. Ő mondta nekem a következőt, ami lendületet ad a mai napig a festéshez: „Megharagszom, ha nem fest, mert magának talentuma van.”
Világhírű példaképeim: John Constable, Rubens, Anthony van Dyck, Vincent van Gogh, Claude Monet.

Milyen technikával, milyen stílusban dolgozol legszívesebben?

Pasztellel, olajjal, temperával, színes és fekete ceruzával, szénnel. Aki csak realisztikusan fest, annak a forma megköti a színfantáziáját, nem gondolja tovább a lehetőségeket. A látvány megváltoztatásához gyakorlatra van szükség. Nagyon szeretek játszani a színekkel. Sok stílus áll közel hozzám, s ezek egyvelegéből alakítok ki színhangzatokat és kompozíciókat. A pasztellfestés terén már nem kísérletezem, van egy kialakult színfelrakási technikám, ami bevált. Olajjal, temperával, színes ceruzával kísérletezem.

Mi a művészi hitvallásod?

A festészetemmel az emberek lelkébe szeretném becsempészni a művészet csodálatos világát. Egy festményen keresztül érezni lehet az alkotó őszinteségét, tisztaságát, hitelességét. Itt az ember önmagát adja.
Arra törekszem, hogy minél többen megértsék, élvezzék és gyönyörködni tudjanak munkáimban. Célom, hogy minden ceruza- és ecsetvonásommal segítsek a művészet iránt érdeklődőknek és azoknak, akik nem jártasak ezen a területen. Akik próbálják felfedezni a szépet, a finomságot egy-egy alkotásban. Szerintem az igazi művész azt szereti festeni, amit ő lát, nem azt, amit mások láttatni akarnak. A jó festő egyéni színharmóniákat szervez, nem mechanikusan másolja a valóságot. Az ember, ha elér egy szintet (az emberi agyban a fejlődés során tudatszint-emelkedés zajlik), elkezd kialakulni saját képi világa. Sajátos gondolkodása lesz, belül látja a képet, mielőtt megfestené. Gyerekkoromban sokat játszottam egyedül, senki nem korlátozta színes fantáziavilágomat. Megfigyeltem, emlékezetembe véstem sokféle látványt. A szőcsényi kastély alagsorában látható egy 9,4 m x 2,5 m nagyságú falfestményem „Vizes élőhelyek” címmel, melynek gyermekkori élményekből táplált színvilága régóta bennem élt, mint egy látomás. Csak technikailag kellett megfelelnem, hogy ezt meg tudjam mutatni másoknak is.
Egyre jobban kikristályosodik, hogy saját festészeti világomat a pasztell festészet terén szeretném kiteljesíteni.
Ez a két terület, a zene és a festészet lehetőséget ad nekem arra, hogy örömet, szórakozást tudjak nyújtani az embereknek. Így talán elviselhetőbb lesz az életünk.

Hol találkozhatott a közönség munkáiddal?

1998 óta eddig 21 kiállításom volt. Ezek helyszíne többek között Eger, Budapest, Kaposvár, Keszthely, Hévíz, Marcali, Kéthely, Somogysámson, Balatonkeresztúr. Szeptemberben ismét, immár 3. kiállításom lesz a Bél Mátyás Látogatóközpontban.

Remélem, a kéthelyiek is láthatják majd a közeljövőben alkotásaidat! Kívánom, hogy sok örömöd teljen az alkotó munkában, és másoknak is sikerüljön örömöt szerezni! Bízom benne, hogy az önkifejezés eme módja jövedelmező tevékenységgé válik számodra! Köszönöm az interjút!