|
Szita Kitti, ballagó nyolcadikos az alábbi, saját maga által írt verssel búcsúzott osztálytársaitól.
Az utolsó perc
Itt áll 20 szomorú gyerek,
Már majdnem egy egész sereg.
Búcsúzkodnak, beszélgetnek.
Ezek már az utolsó percek.
Az osztályterem holnaptól üres lesz már,
Norbi bácsinak talán sírás kapargatja torkát.
Fájó szívvel megyünk tovább,
Felidézve a sok mókát, kacagást.
Megköszönjük a szigort és noszogatást,
Mert belátjuk, nem hiába volt a jó tanács,
Mindenki más útra tér,
Nagy búval a vállán,
És reméljük, hogy egyszer még
Láthatjuk egymást.
Mindenkinek könny csorog a szeméből,
Ők azt mondják: poros a levegő,
De sejtjük, hogy ez nem így van.
Én tudom, hogy e 8 év mit rejtett,
És ezzel a kis verssel búcsúzom tőletek.
|
Nyomtatható verzió