Múltidéző – Fehérlaposok

Kik voltak a fehérlaposok? Ahhoz, hogy tudjuk és megértsük, kik voltak ők, vissza kell tekinteni az időben.
1918 – Csehszlovákia megalakul.
1938 – Bécsi döntés – megszűnik Csehszlovákia – a cseh rész a hitleri Németországé lett, míg a Felvidéket a Horthy vezette Magyarországhoz csatolták (az ott élők örömére). Ezt a döntést a Nyugat elfogadta. Miért? BeneĹĄ* és kormánya azt hitte, hogy mindez a német és magyar kisebbség miatt történt. Ettől fogva BeneĹĄ azon munkálkodott, hogy majdan egy tiszta nemzetállamot hozhasson létre.
1943 – Az angolok és amerikaiak elfogadják BeneĹĄ németajkúakra vonatkozó kitelepítési javaslatát. A jóváhagyással a zsebében Moszkvába megy, hogy ott is elfogadtassa az indítványát. Itt már a magyar kisebbség kérdését is felveti.
1945 – Kimondják a német nép kollektív bűnösségét, de a magyarokét nem. Megkezdődik a németek kitelepítése az érintett országokból. Magyarországról a svábok 100 kg csomagot és ékszereket vihettek magukkal, a többi javaikat elkobozták
1945. október 23. – Kiadják a BeneĹĄ-dekrétumot**, melynek lényege: „Tiszta nemzetállam létrehozása úgy érhető el, ha a nemzetiségektől megtisztítjuk az országot.”
A szlovák Falton, Janics beszédeiben és írásaiban nacionalista indulatok uralkodnak el. Magyarországon is hasonló hangvételű írások, beszédek nyernek teret, pl. Harcos Ottó szavai.
A szélsőséges nyilatkozatok ellen emeli fel szavát Bauer József bonyhádi plébános: „Büntessék meg a bűnösöket, de ne bántsák a vétleneket!” Fábry és Mindszenthy bíboros is felemeli szavát a nacionalista kirohanások ellen, de se a kormányok, se a Nyugat, se a pápa nem reagál.
BeneĹĄnek más módszereket kellett kialakítania, hogy a magyar kisebbségtől megszabaduljon, mivel nem nyilvánították kollektív bűnösnek a magyarokat. Megfélemlítéssel, az állampolgárság megvonásával, a magyar nyelv betiltásával próbálták elijeszteni a magyarokat. De törvényes utat kellett keresni, és ez volt a lakosságcsere.
1946. február 27-én aláírják a lakosságcseréről szóló egyezményt.
1947. április 8-án megkezdődik a csere. Az áttelepültek a svábokkal szemben ingó vagyonukat hozhatták (eszközök, termény, bútor, élelem, állatok). A Magyarországra telepítetteket az elűzött svábok portáira, az üresen álló épületekben helyezték el.
Ezek az áttelepülők voltak a „fehérlaposok”, akiknek új életet kellett kezdeni egy új helyen. (Vagyis fehér, azaz „tiszta lappal” indultak. Szerk.)
1947. április 2-től 1948. május 31-ig 22.955 család, 85.436 személy érkezett. Volt szlovák birtokra 2.035 család, sváb birtokra 7.127 család. Somogyba 3.755 főt telepítettek be.
Falunkban is van egy-két személy, aki érintett volt a lakosságcserében.

Míg erről az eseményről olvastam, kérdések fogalmazódtak meg bennem. Vajon hogyan fogadták őket az új helyen? Hogyan tudtak beilleszkedni? A svábok hogyan élték meg a kitelepítést? Az idegengyűlölet ellen miért nem léptek fel? Ez migráció volt vagy kisebbségi kérdés?

Felhasznált forrás:László Péter: Fehérlaposok c. könyve
*Edvard BeneĹĄ cseh politikus, a csehszlovák állam egyik megteremtője, az ország második elnöke. (Forrás: Rubicon Line)
**A BeneĹĄ-dekrétumok tágabb értelemben a második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó, 143 elnöki rendelet. Gyakrabban csak azt a 13 jogszabályt nevezik így, amelyek a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették. Az e dekrétumok alapján a német és magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmód összeegyeztethetetlen volt az emberi jogokkal, ellentétes volt a nemzetközi jog általános elveivel, a diszkrimináció és a kényszermunka tilalmával, továbbá a tulajdon sérthetetlenségének elvével. A dekrétumokat az egykori Csehszlovákia mindkét utódállama, Csehország és Szlovákia is jogrendje részének tekinti. A dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette azok sérthetetlenségét. (Forrás: Wikipédia)