Szita Kitti: A fenyőtől a karácsonyfáig
Szegény fenyő,
vagyok én,
csupa zöld tűlevél.
Ágaimat letörik,
azt persze nem is hiszik,
hogy a szemem könnyezik.
Minden napom
Bús, komor,
van izzadós és vacogós.
Az évek elrepültek.
Azt észre sem vettem,
hogy kész lettem.
Reggel mikor
Kinyitottam a szemem,
észrevettem, hogy
csupa fény az egész testem.
Aztán mikor esteledett,
jöttek népek csak,
úgy néztek.
Pici szívem feldobogott,
ilyenkor voltam
nagyon boldog.
Nem is tudtam
miért néznek,
mikor egy angyal
megsúgta nékem.
Karácsony van,
téged ünnepelünk,
a fát, ki a szívünkbe költözött.
Boldog voltam nem vitás
minap életem,
utolsó napja volt csak már.
Szita Kitti: Ősztől egészen Szentestéig
Elment az ősz
Itt a tél
Télapó a
küszöbön üldögél.
Bekopogtat minden
Pici házikóba,
Kiscsaládba,
Nagycsaládba.
Miután ő
Elmenetel,
Jézuska jön
„Szenteste”.
Feldíszíti a fátokat
Nagy örömet tesz,
Kicsiknek, nagyoknak.
Még ajándékot is kapsz, ha jó vagy.
Kész a fa,
Ragyognak a gyertyák,
Az angyalok szent éneke
Hat rajta át.
Itt van öcsi hozza a
Csillagszórót, nézz oda,
Csak úgy ragyog!
Szól anya kész a
vacsi, ez a nap
valami „ISTENI”.
Karácsonykor
Ez a jó
Nagy szeretet van
MINDENHOL.
|
Nyomtatható verzió