Mint minden évben, most is nagyon vártam a telet, de legjobban a sítábort. Az idei ugyanis még különlegesebbnek ígérkezett, mint az eddigiek, mert nem Szlovákiába, hanem Ausztriába szervezték.
Egy hűvös februári reggelen indultunk, tanáraink közül Kern Zoltán igazgató úr, Bajnokné Lukács Éva tanárnő és Nagy Gábor tanár úr kísért bennünket, iskolánk néhány volt diákja is velünk tartott. A hosszú út alatt az autóbuszon vicceket meséltünk, izgatottan terveztük a programokat, míg néhányan aludtak. Amint megérkeztünk Mariazellbe, megláthattuk az Alpok csodálatos, hófödte és felhő borította hegycsúcsait. Az első nap végén a fáradtságtól hamar elaludtunk. Másnap, reggeli után rögtön síelhettünk is. A szálláshelyünktől 40 méterre volt egy kabinos felvonó, ez vitt minket a csúcsig, ahonnan az összes pálya indult. Fentről jól látszott a városka is, ahol megszálltunk. A kezdők először a gyakorlópályán tanáraink irányításával sajátíthatták el az alapokat. A haladók együtt fedezték fel a különböző pályák rejtélyeit. Óriási kínálatból választhattunk, a hagyományos mellett külön helyet kaptak a szánkósok, a sífutók, snowboardosok.
Nagyon sok szép emlékkel tértem haza, amelyekről még hosszú ideig tudok mesélni. Már most várom a következő sítábort, melyen szeretnék részt venni.
|
Nyomtatható verzió