A tradicionális ju jitsutól a versenybíráskodásig

Dudás Péter vagyok, a Marcali Városi Szabadidő és Sport Egyesület Küzdősport Szakosztályának versenyzője és bírója. Korábban Marcaliba jártam, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba, s ez idő tájt kezdtem komolyabban foglalkozni a küzdősportokkal.
Mindig is vonzottak a sportok, de hamar kiderült, hogyha labda van a játékban, akkor az már nem az én műfajom. Ez a tény sajnos jelentősen leszűkítette a lehetőségeket. Ezután kezdtem gondolkodni a küzdősportokban. Kiskoromban egy rövid ideig lejártam Nagy Róbert mester tradicionális ju jitsu edzéseire, de akkoriban még túl fiatal voltam, s nem ragadott magával a harcművészet varázsa. 8 év kihagyás után újra elmentem edzésre, de már egész más szemlélettel, mint korábban. Kezdetben csak tradicionális ju jitsut tanultunk, de később az egyre nagyobb érdeklődés hatására kezdtünk áttérni a sport ju jitsura, ebben találtam meg igazán a világomat. Amikor tényleg csak az erő és a tudás az, ami számít. A ju jitsu egy olyan küzdősport, ami a legtágabb technikai repertoárt engedélyezi a sportszerűség keretein belül. Két év tradicionális ju jitsu után kezdtem versenyezni, s azóta megannyi sportágban számos eredményt tudhatok magaménak. Ehhez nagyban hozzájárult edzőm és mesterem Nagy Róbert és edzőtársaim: Gáspár Lívia, Greffer Kinga, Lisztes Károly és Vörös Balázs. Mindenkori önzetlen segítségük volt az, ami hozzásegített engem az eredményeimhez. Később aztán, ahogy haladtam előre, egyre gyarapodtak az edzések is. Mire elértem az 1. dant (fekete öv), addigra már heti 6-7 edzésem volt, és már az alapokat taníthattam én is, természetesen mesterem felügyelete alatt. Eközben egyre szervesebb részét kezdtük képezni a - ma már talán legnépszerűbb - magyar ju jitsu versenysorozatnak, a Global Grappling csapatának. Jelenleg több bírót (köztük engem is) és pást segítőt delegálunk egy-egy versenyükre. Az idő múlásával egyre népszerűsödött a versenyzés is, s szép lassan a küzdő versenyszámok Lisztes Károly társamra és rám szálltak. Ekkor tapasztaltam meg igazán az edzői pálya szépségeit, és ismertem meg legapróbb részleteiben is a ju jitsut, mint küzdősportot. Egy teljesen új oldalát fedte fel előttem így, hogy tanítom.
Jelenleg Sopronban tanulok a Nyugat-magyarországi Egyetem faipari mérnök szakán. Sajnos, szabadidő hiányában szüneteltetni kényszerültem a sportot, de alkalomadtán még bíráskodom. Köszönöm szépen a lehetőséget! (Mi köszönjük Péternek, hogy beszámolt nekünk, és gratulálunk sikereihez! Szerk.)