A fenti címet adtam ennek a kis rovatnak 2013 tavaszán. Lehetett volna más címe is, pl. Az egyszeri kéthelyi vagy Mazsolák, de most már maradjunk a réginél. Az sem baj, ha nem szorosan az anekdota műfajhoz tartoznak ezek a kis életképek, de szerintem valamennyi egy-egy gyöngyszem, amit érdemes felfűzögetni, amíg szét nem gurulnak, és nyomuk nem vész.
Azóta szépen gyarapodik a gyűjtemény, köszönet érte Balla Máriának, aki szorgalmasan jegyzi őket, és másoknak, akik elmesélik vagy leírják, névvel vagy névtelenül. Várjuk a további csemegéket! (Balázs Andorné)
Fiú vagy lány?
A grófi családban 1922-ben megszületett a negyedik gyermek, Henrietta. Nagy volt az öröm a kastélyban, még a cselédek között is. A kastély mellett volt egy nagy kertészet, sok fiatal dolgozott ott. A főkertészt, akit Topinkának hívtak, a gróf külföldről hozatta. Kedvelték a munkások. A magyar nyelvet törte, ami nagyon jól állt neki, és sok derültségre is okot adott. Ezegyszer is nagy örömmel futott a kertészetben dolgozókhoz, és újságolta, hogy megszületett a kisbaba. Kérdezték tőle, hogy fiú vagy lány? Nem tudta megmondani, ezért visszaszaladt, hogy megkérdezze.
- Én nem értem, ez se fi, se lán, ez valami különös: kontesz! – mondta, amikor visszatért. (A kontessz (contesse) szó magyarul grófnőt, grófkisasszonyt jelent.)
Így tudták meg a cselédek, hogy kislány született, de az igazi nevére csak később derült fény.
Az egyszeri asszony ebédmeghívása
Volt egy asszony a faluban, aki annyira takarékos volt, ha borsót főzött – Kéthelyen így hívták a szárazbabot -, mindig megolvasta, hány szemet tett a levesbe. Egy alkalommal, amikor ismét babot főzött, húst is tett bele, annyi darabot, ahányan a családban voltak. Éppen ebédidőben jött hozzájuk egy rokon, akit megkínáltak ebéddel. Akkor nem volt otthon az egész család. Merítettek, a vendégnek nagyon ízlett, merített mégegyszer, húst is vett újra.
- Lajcsi bátyám, mintha már az előbb is merített volna húst! – rótta meg a ház asszonya.
- Alighanem! – válaszolta Lajcsi bácsi. Ez azt jelentette, hogy valóban vett már.
- Akkor tegye vissza a húst, mert az a Jóskáé, ő még visszavan! – utasította a takarékos háziasszony a vendéget.
Hát ilyen volt az egyszeri fukar asszony vendégfogadása.
|
Nyomtatható verzió