Hetven éve történt*

„...1945. március 30-án a szovjet haderő katonái Kéthelyen is megjelentek és újból elfoglalták a községet. Kéthellyel egyidőben foglalták el Balatonkeresztúrt és Balatonszentgyörgyöt is. (Már előtte való nap szabad lett Marcali, Balatonberény és Balatonmáriafürdő, míg Balatonújlak március 31-én.)
Vegyes érzelmekkel fogadták a hírt a kitelepítettek. „Vajon mit találunk otthon, ha hazamehetünk, maradt-e valamink a hosszú távollét után?” - kérdezték önmaguktól és egymástól. Somogy megye alispánja 1945. április 5-én rendeletet adott ki a kiürített falvak lakosságának visszaköltöztetéséről. Három járás (a marcali, a csurgói és a nagyatádi járás) lakossága azonban csak később kapott engedélyt a visszaköltözésre. A visszaköltözés engedélye jóllehet járásunk területére nem vonatkozott, a kéthelyiek ennek ellenére a húsvéti ünnepeket (ápr.1. és 2.) követő héten megkezdték a hazaköltözést….
Joggal gondolhatja a tisztelt Olvasó: Március 30-án a harcok befejeződtek, háborús áldozatok Kéthelyen ez idő után már nem is lehettek, nem is voltak. Sajnos nem így volt. Még az 'állófront' viszonylagos nyugalmának is megvoltak az áldozatai. A nyolcéves Lakatos József a Baglyas-hegyi lakásukban egy páncélöklöt (Panzerfaust) nézegetett február 25-én, amikor az felrobbant és a kisfiút halálosan megsebesítette. Tavasszal aknák okozta balesetek szedték áldozataikat. Így: Mika János (67 éves) április 1-jén, Benkő László (33 éves) április 5-én, Benkő Margit (19 éves) április 6-án, ifj. Harmath János (26 éves) április 22-én, Gérzei József (38 éves) április 24-én, Huszár János (55 éves) április 26-án, Horváth József (42 éves) május 4-én, Bódis István (60 éves) április 16-án és Bogdán Ferenc (21 éves) november 7-én lett a háború áldozata.
1945. április 1-jével, a hazatéréssel új fejezete kezdődött községünk történetének. Teljesen új korszak, melynek nyitánya az emberfeletti munka volt. A háború, a front mérhetetlen pusztítást okozott emberben és vagyonban egyaránt…
Az anyagiakban keletkezett minden kárt, pusztulást azonban felülmúlta a férfi munkaerőben jelentkezett hiány. A front okozta megpróbáltatások súlyát sokáig fokozta, illetve a front elvonulása, majd a háború befejezése feletti örömet sokáig tompította a férfiak távolléte miatt érzett szubjektív hangulat….Hazatérésük lassú folyamat volt. Gondoljunk csak a Keletre és Nyugatra került hadifoglyok nagy számára. A Szovjetunióból még 1950-ben, sőt később is jöttek haza foglyok. Kéthely lakossága mindezek ellenére magára talált, életösztönétől vezérelve megkezdte a maga szorgalmas életét...”