Őszi német nyelvi versenyek

Ebben a tanévben már két alkalommal vettünk részt német körzeti versenyen. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján úgy érzem, egyre kevesebb iskola és tanuló tudja magát idegen nyelvi versenyen megmérettetni. Pedig a mai világban roppant fontos az idegen nyelvek ismerete, használata. Büszkén mondhatom, hogy a mi iskolánkat idén is szép számmal – és nem utolsó sorban – eredménnyel képviselték a gyerekek.
November 27-én a marcali Noszlopyban 3 ötödikes tanulónk szövegértési versenyen, december 12-én pedig a Mikszáth Utcai Általános Iskolában 4 hetedikes és nyolcadikos tanuló kommunikációs versenyen vett részt. Előbbiben egy német nyelvű szöveget kellett értelmezni és hozzá tartozó feladatokat megoldani, utóbbiban egy hozott tárgyat kellett bemutatni, majd egy képet leírni, végül a zsűri egyik tagjával párbeszédet folytatni.
Hatalmas munka és felkészülés előzte meg mindkét versenyt. A gyerekek jól helytálltak, oklevélben és könyvjutalomban részesültek.

Eredmények:

• 5. osztály: Hodorics Domonkos 2., Léránt Boglárka 6., Mika Anna 10. hely
• 7. o.: Tóth Marcell 4., Trunkó Bálint 7. hely
• 8. o.: Bogdán Karolina Réka 1., Hosszú Kristóf 3. hely

Az alábbiakban a versenyző gyerekek gondolatait közöljük:

„Idén először, mi, ötödikesek izgatottan készültünk a német szövegértési versenyre. A környékből több iskola jelentkezett, tőlünk hárman: Hodorics Domonkos, Mika Anna és én. Nagyon szoros versenyben egy noszlopys lány lett az első, Domonkos 3,5 ponttal maradt le tőle, én szintén 3,5 ponttal kaptam kevesebbet, mint Domi. Egy jó kis könyvet kaptam, amiben sok-sok rejtvény van. Szerintem izgalmas volt, remélem, jövőre is részt vehetünk!”

„A megoldásra 1 órát kaptunk, a feladatlap – meglepően - nem volt nehéz. A 2. helyezésért jutalmul oklevelet és egy könyvet kaptam. Szerintem nagyon jó volt az egész verseny!”

„Ezen a versenyen már tavaly is elindultam, akkor 4. helyezést értem el. Idén elterveztem, hogy fel fogok állni arra a képzeletbeli dobogóra. De az első helyben nem reménykedtem. Már szeptembertől külön órán készültem Aliz nénivel, és délutánonként otthon. Nem lehetett biztosra menni, hiszen ott húztuk ki a kép és a szituáció számát. A kedvenc tárgyam bemutatását azonban teljesen begyakorolhattam. Sorszámom szerint utolsóként állhattam a zsűri elé. Akik navigáltak minket az iskolában, késve szóltak, ezért összesen 3 percem maradt felkészülni a kihúzott szituációmra és képemre. Eredményhirdetésig nem éreztem, hogy annyira jól sikerült, ezért nagy meglepetés és öröm volt az első helyezés.”