Történelmi helyszínen történelmi győzelem

Rómában, a dobogó tetején

A Nemzetközi Horgász Szövetség (F.I.P.S.) 2014. augusztus 8-9-én Rómában, a Tevere folyón rendezte meg a XVI. MLS finomszerelékes horgász világbajnokságot. Első alkalommal vett részt a magyar válogatott Galambos Sándor (Szolnok), Gurisatti Gyula (Dunaújváros), Samu Zsolt (Kéthely), Varga Tamás (Szeged) felállásban.

A csapat augusztus 3-án, vasárnap, kora hajnalban indult, és mintegy 15 órás autózás után fáradtan, de bizakodva érkezett a szállásra. Útközben hamar sikerült átállni a dél-olasz vezetési stílusra, melynek lényege, hogy irányjelzőt nem nagyon használnak, de a dudát annál lelkesebben.

Hétfőn megkezdődtek az edzések. A nemzeteket boxokba sorsolták, naponta a folyó különböző szakaszain tréningeztünk. Ekkor derült ki, hogy az olaszoktól a halak összetételéről kapott előzetes információkból jóformán semmi sem igaz, dévérkeszegen kívül a jelzett halak közül egyik sem lakott a folyóban. Ellenben a tengerből felúszó, számunkra teljesen ismeretlen, kimondhatatlan nevű lények kerültek a horgainkra. Ezen fajok megfogásának leghatékonyabb módját, és a megfelelő etetőanyag, szerelék és csali kombinációját a 4 edzésnap alatt próbáltuk kitalálni. Ebben a munkában óriási szerepe volt a velünk együtt dolgozó segítőknek, akik – nem mellékesen – jó pár magyar bajnoki címet és számtalan nemzetközi sikert tudhatnak magukénak. Név szerint szeretném megemlíteni őket: Horváth Gyula Gábor, Lakatos Sándor, Parádi Gergő, Tímár Gábor és nem utolsó sorban Gyulai Ferenc, aki a szakmai munkát összefogta és irányította. Itt kell még megemlíteni szövetségi kapitányunkat, Ulrich György Jánost, aki az anyagi háttér megteremtésén munkálkodott, és Ács Mártát, akinek a feladata a csapat élelmezése volt.

A 4 – kora reggeltől késő délutánig tartó – tréningnap után kezdett kibontakozni előttünk, hogy a folyó mely szakaszán mit kell horgászni. Pénteken feszülten vártuk a helyek kisorsolását. Sajnos az egyik csapattársunknak jutott az egyik ún. „halálhely” (így hívtuk azokat a pontokat, ahol fizikailag lehetetlen volt halat fogni). Rajta kívül mindenki jól teljesített, így az első nap után pontazonossággal az ötödik-hatodik helyen fordultunk. Az esti csapatértekezleten elemeztük a helyzetünket, és arra jutottunk, hogy a második fordulóban, egy közepes sorsolást alapul véve, elérhető lehet a dobogó. Persze ehhez mindenkinek jól kell teljesíteni. Másnap szerencsénk volt, senkinek nem sorsoltak megoldhatatlannak tűnő helyet. Ezen a versenynapon az olasz szektorbírók mindent elkövettek, hogy kizökkentsenek bennünket a koncentrációból. Ennek ellenére mindenkinek remekül sikerült a forduló. Hogy ez mire lesz elég, az csak a hosszan elhúzódó mérlegelés és az adatok feldolgozása után derült ki. Az eredmény óriási meglepetést okozott:

MAGYARORSZÁG VILÁGBAJNOK!!!

Ezt a hátborzongató érzést délután a római Olimpiai Központban, a dobogó legtetején állva, a magyar Himnuszt hallgatva még egyszer átélhettük. Hasonló érzés volt, amikor este a záróbanketten közel 300 ember tapsától kísérve vonultunk be a rendezvényre.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik bíztak bennünk, anyagi és erkölcsi segítséget nyújtottak e nem várt, de titkon remélt cél eléréséhez!