Sokaknak lezárul egy korszak tanév végén: a nagycsoportos ovisok ballagnak, iskolába készülnek. A nyolcadikosok is búcsúznak, felvették őket középiskolákba. A negyedik osztály felső tagozatba megy, elhagyják a megszokott alsós tantermet, ahol biztonságos nyugalomban töltötték egész napjukat, és megválnak osztálytanítóiktól, tőlünk, akik négy évig terelgettük őket.
A tanítók életében négyévente történik ilyen fordulat, ami érzelmileg mélyen érint bennünket. Amikor gyermekeink felvérteződtek a tudás alapjaival, sok mindenben önállósodtak, és már annyi minden köt össze bennünket, át kell adnunk őket felsős kollégáinknak. Az elengedés keservét éltem meg az utóbbi hetekben, s próbáltam még az utolsó napokban is tenni valamit a tarisznyájukba, hogy minél több élménnyel lépjenek tovább.
A Szigetvár-Pécs-Mohács útvonalon tett tanulmányi kirándulás jól kapcsolódott irodalmi olvasmányélményeikhez. Élvezték, érdeklődéssel figyelték a történelmi helyszíneken hallottakat, látottakat. Úgy gondoltam, eljött a megfelelő alkalom, hogy a Marcali Városi Helytörténeti Múzeumot is megnézzük. Samuné Bogyó Hajnalka, múzeumpedagógus élményszerűen mutatta be nekünk a néprajzi és helytörténeti gyűjteményt, kipróbálhattuk a kötélfonás ősi mesterségét is kicsiben.
Pár nap múlva a kéthelyi Molnár Zoltánék Hegyalja utcai portáján vendégeskedhettünk, ahol egyik ámulatból a másikba estünk, olyan látványos néprajzi gyűjteményt tártak elénk.
Köszönjük a sok szép élményt, a negyedik osztály nevében:
|
Nyomtatható verzió