Kéthelyi lány Norvégiában

Berta Melinda, mint Kéthelyről származó, tehetséges sportoló többször írt már újságunkba tudósítást Spanyolországból, ahol évekig kézilabdázott. Most úgy hozta a sors, hogy északra szerződött, és egy egész más éghajlatú, mentalitású környezetbe került. Megkértem, számoljon be olvasóinknak a messzi távolban szerzett tapasztalatairól. Ő készséggel állt rendelkezésünkre. Ezúton is köszönjük, és további eredményes munkát kívánunk Melindának! (Szerk.)

Nem is tudom, hol kezdjem… Augusztus óta élek Molde városában, Norvégia nyugati  partvidékén. Azt hiszem, magamtól sosem jutott volna eszembe, hogy - akár csak egy hétre is - kijöjjek és körülnézzek itt. Mivel én is, mint az emberek nagy része, inkább tengerpartra és melegre vágyom. Bár azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy közel sincs olyan hideg itt, mint ahogy azt az emberek elképzelik. Mindenki első kérdése az: "És milyen hideg van?" Ahol én lakom, ezen a vidéken nem sokkal rosszabb az időjárás, mint otthon. Ezen a télen már kétszer esett a hó, de el is olvadt. Decemberben, sőt januárban is volt +8 fok.

Aki szereti a hegyeket, fjordokat, annak ide el kell jönnie, mert gyönyörű szép! Ami nekem még nagyon tetszik, azok a házak. Teljesen mások itt, mint otthon. Jellemző a nagy terasz minden háznál, az ablakokon viszont nincsenek függönyök. Nincsenek kerítések a házak körül! Teljesen másképp élnek itt az emberek.

A csapat, ahol játszom, másodosztályú, nagyon sok fiatallal. 90%-uk még iskolás. Hárman vagyunk külföldiek, valamint az edző. A csajok jófejek, barátságosak. De ha össze kellene hasonlítani a spanyolokkal, akkor nem olyan közvetlenek itt az emberek, mint ott. Spanyolországban sokkal nyitottabbak és talán sokkal lazábbak is. A bajnokságban eddig veretlenek vagyunk, és remélem, ez már így is marad! 6 meccs van még hátra, ugyanis itt április végére már befejeződik a bajnokság. Talán mondhatom, hogy már bajnokok vagyunk, de ez még nem jelent egyenes feljutást a következő osztályba. Előtte még osztályozót kell játszani más csapatokkal, és ha ott nyerünk, akkor juthatunk fel első osztályba. Az első osztály itt Norvégiában nem azt jelenti, mint otthon nálunk az NB1!

Ahhoz képest, hogy nem profi csapatról beszélünk, minden nap van edzésünk és hétvégén mérkőzésünk. Mivel elég nagy Norvégia, ezért régiókra vagyunk osztva. Nem kell olyan sokat utazni, mint Spanyolországban kellett. Itt viszont gyakran megesik, hogy komppal kell mennünk egyik helyről a másikra. Nagyon jól járhatóak az utak a fjordok között.

Egyelőre csak a kézilabda van az életemben, munkakeresés folyamatban, ezért viszonylag sok időm van, amit természetesen nagyrészt a norvég nyelv tanulására fordítok. Bár az emberek 99%-a beszél angolul! A norvég kiejtéssel sokszor meggyűlik a bajom, nem egyszerű nyelv, azt ki merem jelenteni.

A szerződésem április végéig szól, de bárhogy is alakuljon utána, azt elmondhatom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy itt lehettem, és mindezt láthattam, mert megérte!