Mester Úr! Kész vagyok, bonthatok?
A Magyari utcában, az egykori Molnár-féle bolt mellett, amely később Jádi Ferencé lett, állt a Gérczei család háza. Gérczei néni Gyuri nevű fiát szabónak szánta. Igyekezett is Gyuri megtanulni a mesterséget, de nem mindig sikerült a munka. Legtöbbször úgy alakult az alkotás, hogy azt fel kellett bontani.
- Gyuri, bontsd fel! – mondta ilyenkor a mester. Később már Gyuri maga mondta: – Mester úr, kész vagyok, bonthatok?
Az idő múlásával Gyuri édesanyja dicsekedni akart a fiával, s ezt a következőképpen fogalmazta meg:
– Nagyon ügyes az én Gyuri fiam, már bele tud ereszteni a nadrágba. – (Ezt a kifejezést: „beleereszteni” a szabók arra használták régen, hogy a szűk nadrágba, egyéb ruhadarabba betoldani egy darabot, vagyis bővíteni ott, ahol szűk. Szerk.) Ezért aztán, ha valaki nem túl ügyesen oldott meg valamit, akkor azt mondták az emberek, hogy beleereszt, mint Gérczei Gyuri a nadrágba.
Gyuri mondása szólás lett. Ha a kézimunka szakkörön valakinek nem sikerül az alkotás, még ma is Gérczei Gyurit szoktuk idézni: „Mester úr, kész vagyok, bonthatok?”
|
Nyomtatható verzió