|
Július utolsó napjaiban izgultunk az időjárás miatt, mert akkor nem volt éppen ideális a vízparti nyaraláshoz. Amikor találkoztunk egymással leendő táborozók, mindig azzal váltunk el, hogy „Jó idő legyen augusztus első hetében!”. És a kívánságunk teljesült.
Augusztus 1-jén érkeztünk meg Novára, ebbe a göcseji kis faluba. Nagyon szép táj, csend, nyugalom és a nagyszerű Csicsergő Szabadidőközpont várt bennünket. A beköltözés után hamar lent voltunk az épület melletti kis tó partján. Fiúk horgászbotokkal, lányok fürdőruhában, néhányan evezőlapáttal a kézben, mert a tavon csónakok is vannak… Az udvaron lehet még csocsózni, pingpongozni, focizni, röplabdázni, hintázni, bent biliárdozni, tv-t nézni. Mindent kipróbáltunk, és minden jól működött.
 |
|
|
|
Már első este túráztunk, éjszakai vadles volt a terv. Hát, lestünk, lestünk, de vaddal sajnos – vagy szerencsére? – nem találkoztunk.
Másnap egy hosszú erdei túrára mentünk, ismerkedtünk fákkal, bokrokkal, gombával, állatokkal. Gombából sikerült egy vacsorára való adagot összegyűjteni.
A faluba a következő napon sétáltunk be. Láttunk 150 éves mamutfenyőt, templomot, iskolát, üzleteket, virágos portákat. Sok ház előtt, az utcán cserepes virágok és más dísznövények vannak kirakva, és érdekes, nem lopják el őket! Ennek a 800 fős falunak még bútorgyára is van, ami közel 400 főt foglalkoztat!
A gyönyörű kis templom belső fala olyan különlegesen van festve, hogy ha megérintjük, csak akkor lehet megállapítani, hogy térbeli szobrot fogunk-e, vagy csak festett falat. Megtudtuk azt is, hogy mi a „suttogó”. A két szenteltvíztartó közötti boltív úgy van kiképezve, hogy kiválóan vezeti a hangot egyik oldalról a másikra. Ki is próbáltuk. Nagyon érdekes. Érdemes megnézni ezt a szép látványosságot, ha arra járunk.
A falusi séta után este szalonnát sütöttünk a kis tó mellett, és jóízűen pótvacsoráztunk.
Utolsó nap egy-két kisebb zápor után az erdei tornapályát jártuk végig kisebb-nagyobb sikerrel.
Pénteken indultunk haza zalaegerszegi kitérővel, ahol moziba mehettünk, „plázázhattunk”, kinek mihez volt kedve. Hazafelé többen javasolták, hogy menjünk vissza még egy hétre, már csak azért is, mert a másik, pesti csoport - akikkel jól összebarátkoztunk –, még maradt.
Gyorsan eltelt az idő, megint kellemes élményekkel, érdekes ismeretekkel gazdagodtunk. Reméljük, jövőre is táborozhatunk!
|
Nyomtatható verzió