|
Szecsődi Árpád Szőlősgyörökön született egy négygyermekes családban, 1931. június 1-én. Az általános iskolát már Balatonlellén fejezte be, mert időközben a család odaköltözött. Már az általános iskolában kitűnt társai közül éles eszével, tehetségével. Először szakmunkás végzettséget szerzett, majd jelentkezett a Pécsi Tanárképző Főiskolára, ahol aztán jeles eredménnyel végzett 1953-ban matematika-kémia szakon. Később a műszaki ismeretek szakot is elvégezte.
Tanári pályafutását Kéthelyen kezdte és fejezte be. Itt ismerte meg feleségét, Bótor Ibolya tanítónőt, akivel 1956-ban házasságot kötöttek. Házasságukból két fiú született, Tibor és László. Árpi bácsi nemcsak az iskolában dolgozott, hanem a falu kulturális életébe is bekapcsolódott. Ő volt a legendás műkedvelő színielőadások egyszemélyes műszaki stábja: fővilágosítója, díszletezője, ezermestere. Évtizedeken keresztül kitartóan támogatta felesége, Ibi néni hímző szakköri munkáját is, a bonyolult minták szerkesztését sokszor magára vállalva.
Negyven évet töltött a tanári pályán. Ennek legnagyobb részét a kéthelyi iskolában, ahonnan csak tanfelügyelői megbízatása és a járási politechnikai műhely vezetése szólította el néhány évre. Sokágú tevékenységének sikereit számtalan kitüntetés bizonyítja. 1980-ban megkapta a „Haza Szolgálatáért Érdemrend Aranyfokozatát, mert nemcsak tanár, hanem tartalékos tiszt is volt. 1985-ben a pedagógus napon „Kiváló munkáért” kitüntetéssel ismerték el oktató-nevelő tevékenységét. Kitüntetései közül a legbüszkébb a „Kiváló véradó” címre volt. Sokoldalúságát nemcsak a tanári pályán, hanem az élet minden területén bizonyította. Az Ady Endre utca elején, a vadgesztenyefák árnyékában álló szép családi ház is az ő munkáját dicséri. Feleségével voltak az első pedagógusok Kéthelyen, akik saját lakást építettek. A munkát akkoriban hajnalban kezdte, kopácsolta a kerítés köveit, és rakta őket egymásra, a rá jellemző pontossággal.
 |
|
|
|
Szaktárgyainak tanítása során magas követelményeket támasztott magával és tanítványaival szemben is. A tananyagot érdekfeszítően, játékosan tudta átadni. Sok éve végzett diákjai ma is emlegetik érdekes kémiai kísérleteit, amelyeket ők is kipróbálhattak. Így élményként őrzik élvezetes tanítási óráit. A gyerekekkel nemcsak tanítási órák keretében, hanem szabad idejében is sokat foglalkozott. Úttörővezetőként minden ünnepséget ő rendezett. Évek hosszú során át szervezte a nyári táborozásokat, a gyerekek balatoni nyaralását, ahol az élelmezés megszervezése is az ő feladata volt. Többféle szakkört vezetett. A honvédelmi szakkörön motorvezetést tanított. Tanítványai a különböző szintű versenyeken szép eredményeket értek el, de a legsikeresebbek a kerékpárversenyzők voltak. Évtizedeken keresztül álltak országos versenyeken a dobogó legfelső fokán. Egyik tanítványa, Pandur Tímea – aki most a tantestület tagja – Varsóban nemzetközi versenyen is első helyezést ért el.
S ha mint régi diákjai beszélgetünk róla, sok szép, vidám élmény elevenedik fel előttünk. Mindmáig emlékezetesek:
- a versenyek, szereplések, amelyeken együtt izgult a résztvevőkkel a sikerért,
- a gyermeknapok népszerű programja a „játékos tánc”, amit a tanár bácsi „bohókás gyerekként” vezetett,
- énekkari próbák, ahová időnként benézett, s ha számára kedves dallamot hallott, magnóra vette, s hallgatta többször is, ha kedve támadt,
- olykor szigorú tekintete, amely egy gyermekcsíny láttán gyorsan megenyhült,
- gyermekszeretete, amivel még kollégái szigorát is megenyhítette.
Húsz éve vonult nyugdíjba, de nem pihent, szüntelenül dolgozott, fiainak is sokat segített az otthonteremtésben. 2003. szeptember 29-én, 72 éves korában megállt a szíve.
Emlékezzünk rá tisztelettel, Arany János soraival: „Nem hal meg az, aki milliókra költi élte kincsét.”
|
Nyomtatható verzió