|
Kiélezett küzdelemben, méltó, erős mezőnyben sikerült megtartani az őszi szezonban elért első helyezést. A tavaszi fordulóban minden meccsünket győzelemmel zártuk, így 22 forduló után 42 ponttal sikerült a bajnoki címet elnyerni. Korunk kézilabdajátéka már nem tollfosztás, minden egyes mérkőzésen kockáztatjuk testi, sokszor mentális egészségünket. Ebből és a pályán töltött több évtizedből is kitűnik, hogy a játék szerelmesei vagyunk, amihez viszont elengedhetetlen a család támogatása. Nőként, családanyaként egyértelműbb lenne vasárnap délelőtt ünnepi ebédet főzni, és nem lila foltokkal érkezni haza.
Sokat töprengtem azon, hogy mi az, ami hajt, motivál bennünket.
Talán a kezdetekig kell visszanyúlnunk, hisz mindannyian már az általános iskolában magunkba szívtuk a sport szeretetét. Mind fizikálisan, mind lelkileg olyan alapot kaptunk tanárainktól, edzőinktől, ami az életünk más részeire is pozitívan hatott. A csapatjáték révén belénk nevelődött a közösségi szellem, az egymás elfogadása, segítése, biztatása.
Mai napig ebből táplálkozunk, erőt merítünk, hisz a napi teendőink mellett küzdelmes néha új energiákat mozgósítani. Ami miatt mégis sikerül, az talán a csapaton belüli egység, egyetértés. Nem csak csapattársi, hanem - úgy gondolom - baráti viszony is van köztünk.
Ez abból is adódhat, hogy a kézilabda által régről ismerjük egymást, és a sors úgy hozta, hogy újra összetalálkoztunk, amit az élet ajándékának fogunk fel. A 2010-2011-es bajnoki forduló győzelme az elmúlt 10 évben Kéthely színeiben játszó, edzőként dolgozó, technikai munkát irányító, szurkolóként támogató személyek együttes sikere. Úgy vélem, hogy egy igazi csapatmunka volt, ami meghozta gyümölcsét. Remélem, még jó pár évet tudunk jókedvben, barátságban, sikerekben eltölteni együtt a pályán!
Köszönjük mindenkinek a megtisztelő biztatást, a csapathoz való pozitív hozzáállást, és a három megyében párját nem lelő szurkoló táborunknak a buzdítást, akik lelkesedésükkel átlendítettek bennünket a nehéz pillanatokon.
|
Nyomtatható verzió