Valaki Kéthelyről országos csúcsokat döntöget...

Tudomásomra jutott, hogy háziorvosunk, Dr. Gonda Péter felesége szép eredményeket ért el úszóbajnokságokon. Úgy gondoltam, ez érdekelné a kéthelyieket, ezért megkerestem Marinát egy riport ötletével. Kedvesen, szerényen, készséggel válaszolt kérdéseimre.

Honnan indultál, hogyan jutottál el Kéthelyre?

Orosz, ukrán, észt származású vagyok, Leningrádban születtem, Csisztyakova Marina Vitalijevna néven. Gonda Péterrel akkor ismerkedtem meg, amikor a Szovjetunióban volt szakmai gyakorlaton. Az ő hívására érkeztem, több mint 20 évvel ezelőtt Magyarországra, azóta vele élek. Nem beszéltem magyarul, de férjem segítségével, valamint a mindennapi élethelyzetekben, a környezetemben élőktől elsajátítottam a nyelvet. Született három gyermekünk, s több állomás után, 12 éve megérkeztünk Kéthelyre. Nemrég saját házat vettünk itt, szeretjük a falut, a vidéket, a jó levegőt.

Hogyan tartod a kapcsolatot az otthon maradt családoddal?

Eleinte évenként hazajártam, közben hosszú leveleket írtam a szüleimnek, amiket mindig nagyon vártak és örömmel olvastak. Most már ritkábban megyek vissza, néha a rokonaim látogatnak ide, de interneten rendszeresen tartom velük a kapcsolatot. Bár ezek az elektronikus levelek már nem okoznak olyan izgalmat, örömöt, mint a borítékosak.

Mióta úszol?

Gyermekkoromban sportiskolába jártam, ott tanultam meg úszni. Leningrádban ifjúsági válogatott versenyző voltam 14 éves koromig. Az edzőm biztatott, hogy professzionális szinten folytassam az úszást, mert megvoltak hozzá az adottságaim, de nekem akkor kicsit elegem lett a hideg vízből, a sok edzésből.
Sajnálom, hogy a gyermekeim egészen kicsi korukban nem voltak uszoda közelben. Pedig mindhárman magas növésűek, ami úszáshoz nagyon előnyös testalkat. Szerintem ez a sportág talán a legegészségesebb, sok izmot megmozgat, javítja a testtartást, erősíti a belső szerveket, nem túl megterhelő.

Hogyan kezdtél versenyezni?

Amikor átadták a marcali uszodát, nagyon örültem, hogy 30 év kihagyás után ismét úszhatok saját örömömre, az egészségem érdekében. Kellett egy kis idő, mire edzésbe jöttem, de a rendszeres gyakorlás meghozta gyümölcsét. Férjem biztatására kezdett érdekelni a felnőtt versenyzés.
Úszásban a felnőttek 25 éves kor felett szenior kategóriában versenyeznek, négyévenként lépnek másik korosztályba. Nemcsak amatőrök, volt olimpikonok is úsznak köztünk.
Sajnos, Marcaliban nincs egyesület, ezért a kaposvári Aréna Szenior Úszó Klub tagjaként indulok. Minden hónapban van 1-2 verseny, de család, egyéb elfoglaltság miatt nem tudjuk mindet vállalni. Külföldre is szoktunk menni, az egyesület visz minket a többnapos versenyekre.

Milyen eredményeket értél el szenior úszóként?

Első ízben Szabadkán versenyeztem Magyarországon kívül, 2010 őszén. Ez volt az eddigi legsikeresebb megmérettetésem, 8 számban értem el első helyezést. Később interneten kaptam az értesítést, hogy korcsoportomban országos csúcsot döntöttem pillangóúszásban, amit azóta már kétszer ismét megdöntöttem.
A legutóbbi verseny Százhalombattán volt, február 5-6-án, az I. Rövidpályás Országos Szenior Bajnokság. A 25 m-es távot 8 pályán úsztuk. Még hivatalos értesítést nem kaptam, de ott is csúcsot döntöttem pillangóban. Az országos csúcsokat akkor fogadják el, ha a medencénél elektronikus fal méri az időt, illetve kézi mérés esetén 3 versenybíró hitelesítése szükséges.
A verseny első napján 2 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzérmet szereztem, a második napon szintén ugyanannyit. Gyulán szokták rendezni az országos nyári bajnokságot, amikor nyaral az ember, de remélem, idén eljutok oda is, hogy megmérettessem magam.
Gyűlnek otthon az érmek, kupák, oklevelek. Sokan vagyunk ezeken a versenyeken, jó a társaság, a hangulat. Néha nehéz elindulni az uszodába, de szeretek nyerni, a versenyzés feltölt, azt mondhatom, engem boldogít az úszás.

Köszönöm a riportot, kedves Marina! Remélem, még sokáig hasítod a vizet, kívánom magam és az olvasók nevében, hogy sokszor állj a dobogó legmagasabb fokán!