Nagyon várták a Mikulást...
Cserélgették az osztály ajtaján a számokat, hogy hány nap múlva érkezik. Énekeltünk hozzá sok nappal előtte: .. Jöjj el, kedves Télapó! ... Szívünk rég idevár… Hajtogattunk papírból kis Télapókat, színeztünk mikulásos képeket. Készítettünk meglepetést a testvérosztálynak is: puha piros zsákba magot töltögettünk, bevarrtuk, feldíszítettük Mikulásnak. Lelkesen dolgoztak. Megbeszéltük, hogy nem az a testvérosztály, ahová a testvéreink járnak, hanem az ötödikesek. Mert őket is ugyanaz a két tanító néni nevelgette.
Amikor megjött a fehérszakállú Télapó, bátran énekeltek neki, volt aki egyedül is. De a testvérosztály előtt szégyellték magukat, egyik sem mert kiállni szavalni, énekelni. Megilletődötten szorongatták a nagyok által készített, többféle ajándékot. Aranyosak voltak, senki sem rosszalkodott: még igazi kisgyerekek!
|
Nyomtatható verzió