Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Váratlanul, fájó űrt hagyva maga után elhunyt Hurja Lajos az általános iskola igazgatója, kórusvezető, ének-zene szakos tanár, zeneművészeti tanszakvezető.
1959. október 19-én született Sajószentpéteren a család első gyermekeként. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisvárosban nevelkedett, itt végezte az általános iskolát.
Már nagyon fiatalon komoly vonzalom ébredt benne a zene iránt, hét évesen e művészeti ág mellett kötelezte el magát. A szülővárosához közeli Miskolchoz kötődnek közép- és főiskolai tanulmányai: 1978-ban a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett, 1981-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tagozatán kapott zeneiskolai gordon-tanári diplomát. Feleségét – Németh Piroskát - is ekkor ismerte meg, két leánygyermekük született Tímea és Viktória. A katonai szolgálat letelte után előbb Kazincbarcikán, majd gyermekkorának színhelyén, a sajószentpéteri I. sz. Általános Iskolában helyezkedett el. A kéthelyi gyermekeket 1992 ősze óta tanította énekre, délutánonként pedig kezdetben szakkörön, nyolc éve művészeti iskolai keretek között hangszeres zenére. Osztályfőnökként következetes munkával és fegyelemmel irányította a közösség életét. Két éve az általános iskola megbízott vezetője lett, 2008 júniusában nyertes pályázóként igazgatói kinevezést kapott.
Munkáját legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen végezte. Tudatosan készült arra, hogy jó vezetővé váljon: a két éves felsőfokú közoktatás vezetői tanfolyam záróvizsgája előtt állt. A szakmai felkészülésen túl törekedett humánus, demokratikus vezetővé válni, a rá jellemző közvetlen modorával jó hangulatot teremteni az iskola közösségeiben.
Nagy szerepet vállalt a Művészeti Iskola indításában, működtetésében. Számtalan versenyre készített fel szólistákat, kórusokat, felsorolni is nehéz lenne az eredményeket, minősítéseket, díjakat. Tevékenyen részt vett a község kulturális életében is: akár hangosításról, akár a kórusok felkészítéséről, kíséretéről volt szó. Az utóbbi években a környező településeken is számíthattak segítő közreműködésére, mint például a marcali kórház kis betegeinek szervezett karácsonyi ajándékműsor, a balatonújlaki önkormányzati rendezvények.
Valaki nagyon hiányzik az iskolából… Amióta nincs itt, nem harsog a dal az ének teremből, nem szól a szintetizátor. Sötét az igazgatói iroda ablaka. Felnőttek és gyerekek megrendülten, mosolytalanul teszik dolgukat.
Valaki hiányzik a faluból is: az Asszonykórus, a Középiskolások, a Szociális Otthon kórusa nem próbál, a fiatalok nem tanulnak új dalokat, nem készülnek népdalversenyre, karácsonyi ünnepélyre...
De legjobban egy családból hiányzik valaki: a szerető férj, a gondos édesapa, a büszke nagyapa.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd (részlet) |
Nyomtatható verzió