1274. szeptember 9-én, tehát 735 éve kelt az az oklevél, amelyben Kéthely neve először fordul elő, Kedhel alakban. Az oklevelet Móricz Béla helytörténész fedezte fel a Magyar Országos Levéltárban 1969 körül, Marcali történetét kutatva, s Tóth Péter levéltáros fordította le 1986-ban. Kéthelyi vonatkozására dr. Gál József, a marcali gimnázium történelemtanára hívta fel dr. Jandrics István figyelmét. Az oklevél felfedezése előtt Csánki Dezső nyomán elfogadott álláspont volt, hogy Kéthely neve először az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben fordult elő ugyanúgy, mint Marcalié.
Tartalmát tekintve az oklevél a fehérvári káptalan által kiállított adásvételi szerződés, s az ehhez szükséges határjárás. Az adásvétel tárgya Louk (Lók) birtok egy része, melynek „első határjele abban az útban halad, amelyik Kedhel-ről jön”. Az eladó, IV. Béla (1235-1270) egykori hívének és somogyi ispánnak, Lászlónak a fia János, a vevő pedig a Bő nemzetségbeli Iseph fia, János ispán, akinek az apja a muhi csatában (1241) esett el. Megjelent a határjáráson Jekoniás mester képviseletében annak serviense, aki Kedhel-i Mihálynak mondta magát, tehát kedhel-i (kéthelyi) illetőségű személy. A kedhel-i Jekoniás mester birtoka tehát határos volt az eladásra kerülő birtokkal. A hátárjáráson megjelentek a szomszédos birtok képviselői is. Louk birtok határai az oklevél szerint: északon Kedhel (Kéthely), nyugaton Boya (Baja, kihalt falu, ma dűlőnév őrzi a nevét), Kuslukodi nemesek, Hurwatkut (Horvátkút), keleten a Sáry-i (ma Sári puszta) királynéi szakácsok, délen Gumba-i (Gomba, ma Marcali része) nemesek, és a Morzoly népek. Az oklevélben szó esik egy bizonyos Marcel szőlőjéről is, melyet korábban János ispán már megvett. A tudomány e Marcel nevéből eredezteti Marcali város nevét. Az oklevélben foglalt földterület egy másik darabkájának emlékét őrzi még ma is, tehát már több mint hétszáz éve, a kéthelyi határban az a földrajzi név, egészen pontosan dűlőnév, amelynek neve „Tizennyolcnapos föld”, amely az oklevél tanúsága szerint nem más, mint László fia János tizennyolc nap alatt megművelhető szőlőterülete. Az oklevél tehát egyúttal annak is bizonyítéka, hogy már a 13. században is folyt szőlőművelés a vidékünkön.
A község neve Keedhel alakban előfordul egy éppen száz évvel későbbi, 1374-es, a somogyi konvent által kiállított oklevélben is. Érdekesség, hogy Kéthely (Kethel) és Magyari (Magyare) neve és a szomszédos Ság (Saag) neve a tihanyi apátság 1092. augusztus 25-re keltezett birtokösszeírásában is előfordul. Ez az oklevél azonban hamisítvány, amely 1389-1399 között keletkezett.
Az 1274-es oklevél bizonyítéka annak, hogy Kéthely Árpád-kori település.
A Kéthelyért Egyesület „Kedheltől Kéthelyig” helytörténeti vetélkedőjén helyezést elért tanulók:
I.Vimmer Dóra és Bódis Máté 6. osztály
II.Sebdenics Regina és Tóth Martina, valamint holtversenyben velük Schmidt Virág és Bogdán Katalin 7. osztály
III. Orsós Balázs és Dávid Gergő 5. osztály
A vetélkedő eredményének kihirdetésére, a díjak és a jutalmak átadására a 2008/2009-es tanévzáró ünnepségen került sor.
|
Nyomtatható verzió