„Örökre szépek” a kéthelyi színpadon

„…Mert kell egy hely, hol minden szellem látható,
mert kell egy hely, hol minden szólam hallható.
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,
mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog…”

November 29-én a kéthelyi kultúrházban különleges élmény részesei lehettünk. A soproni Líceum Társulat négy színésze és a Szociális Otthon lakói – néhány helybélivel kiegészülve – adták elő Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Horváth Péter szerzeményét, A padlás c. musicalt. A koreográfiát Jakab Szabina – Süni alakítója – tervezte és tanította be. A Kéthelyen készült díszlet igazi lomos, de felfedezésre csábító padlást varázsolt a színpadra. Az előadást Bartokos Tamás színművész – az egyik főszereplő, Rádiós – rendezte. Elmondta, hogy egy éve született meg az ötlet, de intenzíven három ízben 3-3 napot töltöttek Kéthelyen a művészek az amatőr előadókkal közös próbákon. Nagyné Mihályfi Rózsa szinte naponta próbált az Otthon lakóival, de lényegében az utolsó héten állt össze a darab. December 19-én utaznak vele Nagykanizsára, később más helyekre is.
A Komédiás Magyar Integrált Színház 3 éve dolgozik kéthelyiekkel, bár nálunk eddig még nem léptek fel nagyközönség előtt. Jelenleg 80 taggal működnek, az előadásaikat jótékony célra hirdetik meg, most az Országos Mentőszolgálatnak gyűjtenek inkubátorra, defibrillátorra.

Molnárné Petri Ágnes, szakmai vezető, egyben a darab egyik rendezőasszisztense nagyon pozitív fogadtatásról számol be, sokan – többek között Marcaliból - kértek egy újabb, januári előadást. Az otthon lakóinak óriási, semmivel össze nem hasonlítható személyiségformáló, fegyelemre nevelő lehetőség egy ilyen szereplés. Bele kell bújni valakinek a bőrébe, memorizálni, beszélni, mozogni, alakítani kell a színpadon. Nekem, mint műkedvelő nézőnek Imre Sándor T. Müller megformálása, Járóka Irén Mamókája tetszett legjobban, de a többi otthonlakó (alfabetikus sorrendben): Beleznay László, Fehér Ignác, Illés Tibor, Lázi Irma, Kusnyár Éva, Lakatos Andrea, Pókási Gábor, Ribela Mária, Székely István, Tóth Renáta, Udvardy Mónika, nem utolsó sorban a másik két színművész: Soós Szabina és Varga Ernő, valamint a „civil” szereplők: Horváth Sándorné és a gyerekek: Fazekas Csenge, Fazekas Zsombor, Horváth Eszter alakításának is szólt a tapsom.

Beigazolódni láttuk, hogy hitelesen tudnak játszani, akik nyílt, őszinte gyermeki lélekkel bírnak, persze azokon kívül, akiknek tanult hivatása a színjátszás. A látvány, az élmény elvarázsolt, megbocsátottuk a playback-et és vastapssal búcsúztunk. Köszönjük gyerekek, várjuk az újabb előadást!

„Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak,
és megállnak végre az évek,
(Túl a fényeken, túl az árnyakon.)
Ott ébrednek ők, az örökre szépek.
Új bolygó vár, egy földöntúli világ, másik, békés táj.”