„Az élet akkor kezdődik, amikor nekilátunk egy kert építésének.”

Az idei év nagy vállalkozása – a vizuális kultúra részeként egy rendhagyó műalkotás elkészítése az iskolánkban – egy kert építése és egy oszlop faragása volt. Mindkettő tervezője Molnár Tibor rajztanár.

A munka elvégzésében részt vettek az iskola diákjai, alsótól a felső tagozatig egyaránt. A munka a tantestület férfi tagjainak erejét sem kímélte. A terület 13x14 m. A kert elsősorban a látványra épít. Lényeges szempont volt a könnyen kezelhetőség, továbbá, hogy minimális eszközökkel fejezze ki a kert lényegét. Zúzott kő, kavics, szikla, az előző kertből meghagyott tűztövisbokor az alkotó elemek. A területet U alakban járda szegélyezi, melynek végét gyertyán sövény zárja le. A járda élére állított betonlapokból készült. A lapok közei kaviccsal kirakottak.

A járda szimbolikus határ a zsibongó udvar és a „nyugalom szigete” között. A kert szemben lévő sarkaiban téglalapforma kialakítására került sor, aminek a felületét mosott kavics fedi. A téglalap belső oldalát meténgből ültetett keskeny zöld sáv alkotja, a tűztövis mellett a meténg adja a kert növényzetét. A legnagyobb belső részt zúzott kő borítja.

Az egész munkafolyamat legizgalmasabb – egyben legkényesebb része – a sziklák elhelyezése volt. Négy csoport kialakítására került sor. A „központi” szikla együttes egy vízesést jelenít meg, amelyben egy hal akar átjutni.
A többi három sziklacsoport úgy lett elhelyezve, hogy a központi rész vonzásában legyenek. Az egyik kavicsos téglalapba teknősbékát formázó kövek kerültek.
A másik téglalapban egy álló kő jeleníti meg a madarat (daru). A kettő között egy lapos szikla szigetként emelkedik ki a zúzott kőágyból.
A madaras (darus) rész a lélek és szellemiség megjelenítője. A teknősbéka által elfoglalt terület a földi dolgokat képviseli.
A „központi” szikla együttes hala a lét és nemlét küzdelmét, az anyagi világból a szellemi világba történő átlépést fejezi ki.

Az emlékoszlop faragása is emberpróbáló feladat volt, nem szólva a rönk mozgatásáról. A hegedű felső csiga része szolgált előképként az oszlop megformálásához. A zenét jelképező hegedű tágabb értelemben a művészetet is szimbolizálja. Az oszlop elhelyezése némi fejtörést okozott, de valószínűleg sikerült eltalálni a helyét. A kertbe, a tűztövis mögé került. Így sikerült egy fokozatosan csökkenő „lépcsőt” kialakítani.
A lépcső legmagasabb szintjét az oszlop, a középső részt a tűztövis, a legalsó fokán a központi sziklacsoport található.

Köszönet mindazoknak, akik tevékenyen részt vettek ebben az alkotó munkában.