Nemrégiben a kezembe került a Vallomások c. kiadvány, amit a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona 50 éves jubileuma alkalmából adtak ki 2001-ben. Ennek bevezetőjében írja Füleki Virág: „A vallomások füzet első kötete verseskötetnek indult, de ennél sokkal többet ad. A versek önmagukban is vallomások. Őszinte kinyilatkoztatások Illés Tibortól, egy nyíltszívű, szomorú tekintetű fiatalembertől, aki a „másság” minden súlyát a lelkében hordja, s tehetsége által versekbe önti.” Belelapoztam a füzetbe, és nem tudtam letenni. Feltárult előttem egy ismeretlen világ. Kíváncsi lettem az emberre a verssorok mögött. Ekkor ismerkedtem meg Illés Tiborral.
Egy magas, szemüveges férfi, akivel gyakran találkoztam Kéthely főutcáján hol egyedül, hol barátnője vagy más otthonlakók társaságában. Láttam már az iskolában, számítógépes tanfolyamon is. Egy volt a sok ember közül, akiket nem ismertem.
35 éves korában – ennek januárban lesz 10 éve – Budapestről került Kéthelyre. A Magyari utcában, a 20 férőhelyes Otthonházban éldegél két lakótársával egy barátságosan berendezett szobában. Jelenleg szerződéses munkában dolgozik, aminek keretében szivacsot darabol, de volt már része tollfosztásban, lábtörlőszövésben is.
Versekkel elemi iskolás kora óta – saját szavaival: „amióta megtanultam írni” – próbálkozik. Könnyebben fejezi ki gondolatait, mutatja meg gazdag lelkivilágát írásban, mint szóban. Kéthelyen Füleki Virág volt, aki felfedezte, aki biztatta Tibort a versírás folytatására. A Vallomások című füzetben jelentek meg először nyomtatásban sorai.
Azóta több irodalmi pályázaton indult. Somogy megyében létezik egy irodalmi műhely, ahol a megyei szociális otthonok lakói szerepelnek saját műveikkel egy kiadványban. Tibornak második alkalommal jelentek meg ebben az Őszikék c. antológiában versei. Harmadik éve részt vesz a Fővárosi Önkormányzat szociális osztályának országos pályázatán, ahol otthonlakók és dolgozók is indulhatnak. Az első évben 3., másodízben 2. helyezést ért el verseivel. Idén a saját maga által szerkesztett újsággal pályázott, amit – ilyen kategória híján – nem díjaztak. Nem számít, nem a díjért pályázik - mondja szerényen.
A Pataki Művelődési Központban Demszky Gábor személyesen adta át az oklevelet, amit számos más oklevél és emléklap között őriz. Budapest Főváros Önkormányzatának Szakmai pályázatok a szociális ellátásban c. kiadványában is jelentek meg versei. Tavaly a kéthelyi művelődési házban önálló esten - amit a helyi kábeltévé is sugárzott - mutatta be addigi munkáit. Ennek hatására többen megkeresték a környékből és meghívásokat kapott. Számítanak rá a szociális otthonban évfordulókon, házavatáson, ünnepélyeken, ahol saját maga adja elő alkalomhoz illő verseit.
Tudomása szerint az országban ő az egyetlen otthonlakó, aki újságot szerkeszt. A lap – melynek megjelenését az Árnyékban alapítvány támogatja – második éve, negyedéves gyakorisággal jelenik meg, Kéthelyi Csipegető címmel. A dolgozókkal közösen kezdték írni, aztán fokozatosan átadták a feladatot Tibornak, aki az egészet saját kézzel gépeli számítógépbe, szerkeszti, nyomtatja, sokszorosítja. A szociális otthon életéből, de az internetről is szerez információkat, képeket készít és készíttet az újság számára. Törekszik más lakókat és az alkalmazottakat is bevonni, számoljanak be kirándulásokról, színházlátogatásról, versenyekről, egyéb élményeikről. Nemes célja az, hogy a községben szétszórva, több épületben élő otthonlakók és dolgozók tudjanak egymásról.
 |
|
|
|
Ezentúl az utca másik oldalán lehajtott fejjel, hosszú léptekkel közlekedő férfit ismerősként üdvözölhetem, és néhanap megkérdezhetem: Tibor, hogy áll a verseskötet? Van hír a pályázatról? Mert én szurkolok neked …
|
Nyomtatható verzió