Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum

Legújabb szám
·Le a cipőkkel! Elkészült!
·Aranysakál és róka “létük” csúcspontján
·Németh István nyomdokain
·Megújul a szőlőhegyi kápolna
·Önkormányzati hírek
·Huszonöt éve, 1996-ban alakult meg a sakkszakkör
·Hírek a Települési Értéktár tájáról
·Az újrakezdés sokszor a legjobb döntés az életben
·Annus néni 95 éves
·Sakkhírek
·Nyári táborok az általános iskolában - Hasznos ismeretek
·Kalandozó tábor – két turnusban
·Német nyelvi tábor
·Léna virágoskertje és ami mögötte van…
·Egy fiatal fotós Kéthely értékeinek nyomában

Karácsonyi emlékek

2002-ben egy pályázatra készítettük a Karácsonyi legendáriumot. Ennek leghosszabb fejezetét Mészégető Jenő visszaemlékezése képezi. Álljon itt a mai csillogó-villogó, vásárlási lázzal fűtött, nem mindig a szeretet, béke jegyében zajló karácsonyok ellenpontjaként néhány pillanatkép Jenő bácsi életéből, aki sajnos már 2004 nyara óta nincs szeretett családja körében.

A boldog gyermekkorból

1926 karácsonyán még Balatonújlakon laktunk. Ekkor 5 éves voltam. A szemben lévő házban élt egy idős házaspár, Liget Kele bácsiék, akik két hadiárva unokájukat, Annust és Juliskát nevelgették. Náluk volt a „napközis” életem, aranyosak, kedvesek voltak hozzám. Elérkezett a karácsony. Este csengettek és jött az angyal… egy fehér lepedőbe burkolt személy. Azt hitték a felnőttek, hogy majd félek tőle, de tévedtek. Nagyon is érdekelt az angyal, egészen közel mentem hozzá. Nézegettem, majd elkiáltottam magam? „- Jé! Ez az angyal éppen olyan, mint a Liget Annus!”

A szegény gyermekkorból

1929 volt, már iskolába jártam. Szegény és nehéz esztendők jártak akkor. A karácsonyt azonban mégiscsak meg kellett ünnepelni. Húgom, Bözsike már 5 éves volt. A szoba fagerendájába vert szegen függött a szegényes kis fa. Még ma is tudom, hogy 30 szem szaloncukor volt rajta. Naponta többször is megszámolgattuk csorgó nyállal, hiszen akkor ez a – ma már nem szalonképes – kis édesség hihetetlenül vonzó volt számunkra. Szegény Bözsink nagyon megkóstolta volna, de hát ezt nem lehetett, meg kellett várni a bontás idejét. Egyik nap anyánk elment hazulról. Ezt kihasználva ügyesen kiszereltünk néhány szem szaloncukrot, és a helyére kettétört kockacukrot csempésztünk. Amikor később kiderült a csíny, édesanyánk könnyezve nevetett velünk azon, hogy milyen találékonnyá tett minket a szegénység.

Karácsony hadifogságban

1945 karácsonyát a németországi Vesztfália Borghorst nevű városkájában éltem meg. Itt egy szabad hadifogoly-tábor volt, ahol 30 km-es körzetben szabadon mozoghattunk. Munkát is lehetett vállalni. Ismeretségbe kerültem egy Wiesmann nevű aranyos, kedves családdal, akik szinte családtagként bántak velem meg János barátommal, aki udvarolgatott Annának, az idősebb lánynak.
Itt a karácsonyt hozzánk hasonlóan ünnepelték. Meglepetést csak karácsony délutánja okozott. Ekkor a templom melletti tágas téren sátrak álltak, forgott a „karussell” (körhinta), valamennyire hasonlított ez a nálunk szokásos búcsúi hangulatra, de sokkal nívósabb, csendesebb, inkább afféle tömegtalálkozó volt. A karussellen a fiatalok forogtak, közben gyönyörű harmonikazene szólt: egy tengerészdal, az olasz La paloma német változata. Bizalmas négyesben sétáltunk együtt a lányokkal. Ekkor egy rendkívül szép, magas, karcsú lány lépett hozzánk, egy rokonuk, Edith. Megindult a beszélgetés, ő hirtelen hozzám fordult. – Te miért viseled ezt a furcsa ruhát? – Én magyar vagyok és katona. – válaszoltam. Ő hitetlenkedve mért végig. A lányok nevettek, Edith azt hitte, ugratjuk. – Én olvastam a magyarokról, azok ázsiaiak és ferde szemük van. – Feltaláltam magam: - Az enyém még nem ferde, de ha sokat nézlek, amilyen szép vagy, biztosan elferdül.

Újra itthon

1946 karácsonyát végre a családommal tölthettem. Nálunk a kocsonya volt a szenteste jellegzetes étele, de csak az éjféli mise után volt szabad enni belőle. Drága jó édesanyám kivételt tett velem, tekintve hányatott éveimre. Ahogy enni kezdtem, szegény apám sóvárogva nézte… Megsajnáltam, kihoztam egy tállal neki is, mondván: - Legalább együtt megyünk a pokolba. – Aztán elmentünk a misére, ahol a kis Jézus megszületett a korai kocsonyaevés ellenére is.

(2005. IV.szám Tél)
Nyomtathat verzi

Korbbi cikkek:

Néhány régi cikk
·Előadás az úri hímzésről
(2019. IV.szám Tél)
·Nehézségek és változások a települési karbantartóknál
(2018. II.szám Nyár)
·Kéthelyi diákok a Somogy megyei sakk diákolimpián
(2017. I.szám Tavasz)
·Rózsi néni nem mesél már...
(2015. I.szám Tavasz)
·Sakkhírek
(2014. II.szám Nyár)
·Nova, 2011.
(2011. III.szám Ősz)
·A világ nagyjai a magyarokról
(2009. II.szám Nyár)
·Kórushírek
(2008. III.szám Ősz)
·Mindennapjaink az óvodában
(2006. IV.szám Tél)
·Művészeti szemlén mutatkoztak be gyermekeink
(2005. II.szám Nyár)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.06 msodperc