Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum

Legújabb szám
·Vízkereszttől - húshagyókeddig
·2021. március 15.
·A leendő elsős kéthelyi tanítók levele
·Reményekkel telve kezdtük az új évet
·Helyi értékeink gyűjteménye, a Kéthelyi Települési Értéktár 2020/2021
·100 éves Kéthely Hamvad nevű falurésze
·Home office
·Betekintés a Szociális Szolgáltató Központ hétköznapjaiba
·Távoktatás egyetemista szemmel
·Középiskolás vélemények a tantermen kívüli, digitális oktatásról
·Kéthely és Balatonmáriafürdő települések közötti kerékpárút fejlesztése
·Sikeresen pályáztak a kéthelyi polgárőrök
·1%
·Gyászhír

Középiskolás vélemények a tantermen kívüli, digitális oktatásról

Tavaly, 2020 márciusában kezdődött el az online oktatás, ami mindenki számára új kihívást jelentett. Mi, diákok viszonylag gyorsan hozzászoktunk ehhez az új oktatási módszerhez, tanárainknak kicsit nehezebben, lassabban sikerült ez. Az első hetekben minden tanárunk jóval több tananyagot, házi feladatot adott, mint amennyit az iskolában adnának. Emiatt eléggé leterheltnek, fáradtnak éreztük magunkat a hét végére. Az iskola vége fele egyre jobban beilleszkedtek tanáraink is az új rendszerbe, és mi is lazíthattunk egy kicsit.
Szeptemberben már az iskolában kezdhettünk a szigorítások betartásával. Sajnos ez az állapot nem tartott sokáig, ugyanis november elején ismét vissza kellett térjünk az online oktatáshoz. Szerencsére ekkor már volt tapasztalatunk arról, hogy mi hogyan fog zajlani az elkövetkezendő időszakban.
Személy szerint én úgy gondolom, hogy a mostani oktatás jobb, mint ami tavasszal volt, de mint a legtöbb iskolatársam, már én is visszamennék az iskolába. Az online oktatásnak van sok jó tulajdonsága, de ugyanannyi rossz is. Kényelmesebb, modernebb és egyszerűbb, könnyebb, de ugyanakkor a gép hosszú idejű használata után hamar megfájdul a fejünk, a sok üléstől pedig a hátunk. Emellett nincs meg a személyes kontaktus sem.
Remélem, hamar vége lesz a világjárványnak és ismét visszaáll minden a régi kerékvágásba!

Léránt Boglárka
Nagykanizsa, Batthyány Lajos Gimnázium
11.C

Mikor kilencedikesként elkezdtem a gimnáziumot, úgy gondoltam, hogy az a 4 év, amit a gimnáziumban töltök, életem meghatározó szakasza lesz. Itt nem az érettségire gondolok, hanem barátságokra, kalandokra, élményekre, amiket az osztálytársaimmal, barátaimmal együtt meg-, illetve átélhettünk volna.
Ehelyett már közel egy évet töltöttünk itthon, és senki sem tudja, mennyit fogunk még. Mindenki azt gondolja és mondja nekünk, hogy ez fontos, mindenkinek az az érdeke, hogy a vírus terjedését lelassítsuk.
Mi ezt mind megértjük, de minket senki nem kérdezett, kérdez meg, hogyan viseljük ezt a bezártságot, az el nem múló monotonitást. Szalagavatók, ballagások maradtak és maradnak el. Diákéveink „koronájától” foszt meg minket a vírus és ez az egész helyzet. Persze sokak csak legyintenek egyet, mondván ez a legkevesebb, de nem, egyáltalán nem, nekünk nem.
Persze súlyosabb probléma, hogy sokak veszítették el az állásukat és most megélhetési gondokkal küzdenek, vagy az, mennyien veszítették el szeretteiket. De nekünk akkor is fontos az a ballagás, az a szalagavató, úgy, mint egy munkanélkülinek a munkalehetőség. Hisz gondoljanak csak vissza diákéveikre; arra a ballagásra, szalagavatóra; csodás pillanatok és felejthetetlen élmények. Nos, nekünk ez nem adatik meg. Úgy gondolom, elkeseredésünk jogos.
Azzal sem foglalkoznak, hogy rengeteg diák küzd mentális problémákkal a bezártság miatt, hiszen a legtöbben még a barátaikkal sem tudnak találkozni.
A korlátozások a sportra is kiterjednek; edzések, meccsek ugyan vannak, de mégsem olyan, mint előtte. Ezáltal már a sport okozta öröm is veszít az értékéből. A stadionok elnéptelenedtek, üresek a lelátók, szinte visszhangzik a sípszó; ez elmondhatatlanul lehangoló érzés mind játékosként, mind játékvezetőként.
Maga a digitális oktatás szerintem kőkemény próbatétel a diákoknak, tanároknak, szülőknek egyaránt. Diákként hatalmas a felelősségünk ebben a helyzetben, ugyanis, aki ezt most nem veszi elég komolyan, az nagy árat fizethet érte a későbbiekben.
Személyes tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy iskolánk és tanáraink mindent megtesznek annak érdekében, hogy mi ugyanolyan szinten, minőségben tanulhassunk, mint az iskolában. Sajnos ennek ellenére sem tudunk ugyanúgy tanulni, hiszen a tanórák ideje alatt végig ott ülünk a számítógép előtt (napi 7-8 órát). Mire vége az óráknak már teljesen elfáradunk, alig látunk és ezt követően az embernek semmi kedve odaülni ismét a gép elé, hogy még 2-3-4 órát tanuljon.
Rengeteg kitartásra és motivációra van szükségünk az órák utáni tanuláshoz. Ugyanakkor muszáj, mivel a matematikát, fizikát, kémiát nehéz ilyen, digitális formában tanulni és tanítani. Ez több energiát igényel a diákok és tanárok részéről is.
Az órák közötti 10 perces szünetek is unalmasak, többnyire azzal telnek, hogy az ember iszik egyet, kinyújtózik, majd kezdődik is a következő óra. Az iskolában ugyanezen idő alatt jókat beszélgettünk, viccelődtünk és vártuk, hogy sorra kerüljünk a büfében. Nagyon hiányoznak ezek a dolgok.
Az egyetlen előnye az online oktatásnak az, hogy több a szabadidőnk. Bejáró tanulóként sok időt vesz el az utazás, pedig csak a Marcali-Kéthely-vonalon ingázom, de naponta kb. 1-1,5 órát töltök utazással. Most ezt az időt másra tudom fordítani, így általában nem kell olyan későig tanulnom, hamarabb lefekhetek és még csak korán sem kell kelni. Ezt nagyon szeretem, és könnyen hozzá is tudtam szokni.
Diákszemmel összességében nem gondolom hatékonynak ezt az oktatási formát, ugyanakkor még mindig jobb, mint a semmi. Soha nem hittem volna, hogy bármikor azt fogom mondani, inkább iskolába mennék, de most ezt kell mondanom. Szeretném, ha mielőbb vége lenne ennek a helyzetnek és minden visszatérne a régi kerékvágásba! Azért, hogy jövőre meg lehessen tartani a szalagavatónkat, ballagásunkat, és nyugodtan, maszkmentesen le tudjunk érettségizni.

Mika Anna
Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium
11.B

Talán sok diáktársam nevében is mondhatom, hogy az online oktatás sokkal több nehézséggel jár, mint amikor normálisan bejárunk az iskolába.
A Fonyódi Mátyás Király Gimnáziumba járok, most 11. osztályos vagyok humán tagozaton. Amikor a 2020/2021-es tanévben ismét online oktatásba kerültünk, már könnyebben ment az átállás. 2020 tavaszán ez sokkal nehezebb volt. Akkor még a tanáraink se igazán tudták jól kezelni ezt a helyzetet. Nagy volt az összevisszaság. Viszont most ősztől már „rutinosan” kezdtünk bele.
Rengeteg nehézség jön velünk szembe nap mint nap. Meg kell küzdenünk az internet nehézségeivel, gyakran rossz valamelyik osztálytársamnál vagy éppen valamelyik tanáromnál, ez nagyban nehezíti a tanórák megtartását.
Véleményem szerint a reál tárgyak a legnehezebbek ebben a formában. Nehezebb a matekot, a fizikát vagy éppen a kémiai számolásokat megérteni, ugyanis a tanároknak elég korlátozottak a lehetőségeik a megfelelő szemléltetésre. Szerencsére már kialakult egy rutin, amivel már ezek a tantárgyak sem okoznak nagy nehézséget. Szomorú, hogy a számomra gyönyörű tantárgyak, mint a történelem és az irodalom, elveszítik azt a varázsukat, amit személyes formában az iskolában kapunk általuk.
Én azok közé a diákok közé tartozom, akik nem lazítanak itthon sem, ugyanúgy tanulok, mintha iskolába járnék. Persze vannak olyan tantárgyak, ezek leginkább készségtárgyak, amiket mi és tanáraink is lazábban veszünk.
Mivel jövőre ránk vár az érettségi megmérettetés, ezért osztályfőnökünk nagyon sokszor hangsúlyozza, hogy az online oktatás alatti időben nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tanulást az érettségi, illetve a fakultációs tantárgyainkra. Ehhez viszont sokszor nehéz már kellő motivációt találni.
A tanórák is teljesen mások. Számomra egyes tárgyak unalmasabbak így. Nehéz 45 percen keresztül a monitorra koncentrálni, s közben a tanár hangját hallgatni. A dolgozatírások is elég rendhagyóak. Ami pozitív dolog, hogy nagyon sokat felelünk szóban, annak érdekében, hogy a tanáraink lássák a valós tudásunkat.
Azért van némi pozitív dolog is ebben az online oktatásban. Nem kell hajnalok hajnalán felkelnem, hogy elérjem a buszt, illetve az utazási idővel spórolok egy kicsit, így hamarabb el tudok kezdeni tanulni a másnapi dolgozatokra, órákra.
Persze hiányoznak a barátok, az iskolai programok. Gyakran megyünk órák után a Balaton-partra sétálni, beülni egy kávézóba, hogy ne csak az iskola falai között legyünk együtt. Nagyon sajnálom azokat a végzősöket, akiknek az idén elmarad a szalagavatójuk. Remélem, hogy jövőre, amikor mi leszünk végzősök, lehet majd szalagavatónk és diáknapunk is!
Véleményem szerint nagyon sok diáktársammal együtt nagyon boldogok lennénk, ha minél előbb visszatérhetnénk az eredeti kerékvágásba.
Nagyon remélem, hogy most már lassan vége lesz ennek az egész vírushelyzetnek és folytathatjuk az életünket úgy, ahogy megszoktuk! Mindenkinek jó egészséget kívánok!

Nikula Eszter
Fonyódi Mátyás Király Gimnázium
11.A
(2021. I.szám Tavasz)
Nyomtathat verzi


Néhány régi cikk
·Nyári napközis táborok
(2019. II.szám Nyár)
·Törékeny szalmadíszek férfikézből
(2018. I.szám Tavasz)
·Büszkeségpontot avattak Kéthelyen
(2017. I.szám Tavasz)
·Sipos László
(2014. III.szám Ősz)
·1%
(2013. I.szám Tavasz)
·London – Párizs 2012
(2012. II.szám Nyár)
·Köszönet
(2009. III.szám Ősz)
·Kórushírek
(2009. II.szám Nyár)
·Bemutatkoztak a művészeti iskolás tanulóink
(2006. II.szám Nyár)
·Kéthelyi Középiskolások Kórusa
(2004. II.szám Nyár)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.07 msodperc