Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum
· Kapcsolat

Legújabb szám
·Vízkereszttől - húshagyókeddig
·2021. március 15.
·A leendő elsős kéthelyi tanítók levele
·Reményekkel telve kezdtük az új évet
·Helyi értékeink gyűjteménye, a Kéthelyi Települési Értéktár 2020/2021
·100 éves Kéthely Hamvad nevű falurésze
·Home office
·Betekintés a Szociális Szolgáltató Központ hétköznapjaiba
·Távoktatás egyetemista szemmel
·Középiskolás vélemények a tantermen kívüli, digitális oktatásról
·Kéthely és Balatonmáriafürdő települések közötti kerékpárút fejlesztése
·Sikeresen pályáztak a kéthelyi polgárőrök
·1%
·Gyászhír

Távoktatás egyetemista szemmel

Hogy is látom az elmúlt évemet meghatározó távoktatást? Hát röviden szólva alig várom, hogy már csak múlt időben beszélhessek róla, mint valami rossz élményről, melyet egy megfelelően távoli jövőből nézve az idő megszépít. Mint az én dédszüleim generációja, amikor a háborús emlékeikről beszélnek. De sajnos a budapesti ELTE másodéves osztatlan történelem–földrajz tanárszakos hallgatójaként ez az egész még nagyon is aktuális.

Ahogy a legutóbbi őszi és tavaszi félévet is online oktatással fejeztük be, még a 2021. február 8-tól elinduló újabb szemeszter is így fog kezdődni. Bár az egyetemen terjedő kósza hírek szerint talán már márciustól visszatérhetünk a kollégiumokba, vagy legrosszabb esetben is a májusi vizsgaidőszakot már a Covid19 előttihez hasonló körülmények közt tarthatják. Mindenesetre most, a november óta tartó újabb itthoni „karanténidőszak” után ez még nagyon távolinak tűnik. Még a távoktatás az elkövetkező hetek realitása, melyről hál’ istennek már egyre több jó mondható el, legalábbis a tavaly márciusi fejetlenséghez képest, ami a hirtelen elrendelt átállást követte. Eleinte még nagyon sok (főleg idősebb és az online világban kevésbé jártas) oktató órája vált szinte teljesíthetetlenné, mert nem tudták ellenőrizni a diákok felé megfogalmazott követelmények teljesítését, vagy mert a sokak által „itthoni ráérős semmittevésnek” gondolt karanténhelyzet idejére a jelenléti oktatáshoz képest irreálisan sok tanulnivalót adtak fel. Ezekkel a gondokkal én is küzdöttem, de mindennek ellenére is sikerült mindkét online oktatásba torkolló félévet a lehető legjobb (kb. 4,7-es) átlaggal zárni, mely különben is szükséges ahhoz, hogy továbbra is a tehetséges fiatal egyetemisták képzését segítő és a jelenléti oktatás alatt nekem is otthont adó Eötvös József Collegium tagja maradhassak. Emellett volt időm a távoktatás során megjelenő új kihívásokkal küzdő sorstársaimnak segíteni is: a tavaszi félévtől jómagam is online oktató lettem a vészhelyzet idején elfoglalt egészségügyi dolgozók gyermekeinek korrepetálását megszervező KórházSuli Alapítvány önkénteseként, mely munkámat a következő félévben is folytatni szeretném. Talán az így szerzett tanári tapasztalat és a tanítványaimmal való közös órák lettek számomra a távoktatás legmotiválóbb hozadékai. Emellett talán még a távoktatás javára írható, hogy az így telt félévek közül a legutóbbi, az őszi már egy jóval szervezettebb járványügyi védekezés keretében zajlott: a hibridoktatás olajozottan működött a kisebb szemináriumok élőben való megtartása mellett online térbe kiszervezett, nagyobb létszámú előadásokkal és az egyetem épületeiben (azaz saját szobánk kivételével még a Collegium minden más helységében is) kötelező, a járvány terjedését gátló maszkviseléssel. Bár mindez nyilvánvalóan kevés mindazokhoz az élményekhez képest, melyek jelenléti oktatás mellett érhettek volna fiatal egyetemistaként Budapesten.

Ezért is szeretném, valószínűleg sokakhoz hasonlóan, akik velem egy cipőben járnak, s jelenünkről és jövőnkről felelősségteljesen gondolkoznak, hogy mielőbb térhessünk vissza a koronavírus-járvány előtti jelenléti oktatáshoz és ahhoz a korábbi világhoz, melynek szépségeit csak így, azután lehet igazán megérteni, hogy a járvány által megfoszttattunk tőlük. Ehhez pedig csak a vírus elleni védőoltás a megoldás, melyet én is minél előbb szeretnék megkapni. S buzdítok erre mindenkit, aki szeretné, hogy az egyetemeken normális oktatás folyjon újra, s a hazai ifjúság, a jövő zálogaként ne maradjon el más országoké mögött, s visszatérjen régi szép életünk: oltassák be magukat!

Hosszú Kristóf
kéthelyi egyetemista
(2021. I.szám Tavasz)
Nyomtathat verzi


Néhány régi cikk
·Sakk
(2020. III.szám Ősz)
·Dudás Virág 2018-as éve
(2018. IV.szám Tél)
·Antal László koreográfus, néptáncpedagógus 70 éves
(2016. IV.szám Tél)
·Év végi programok az óvodában
(2014. II.szám Nyár)
·Sikeres pályázat, lezárult közbeszerzés, új mikrobusszal gazdagodik településünk!
(2014. II.szám Nyár)
·Futball élet Kéthelyen
(2012. II.szám Nyár)
·Dr. Bánkuty József polgármester-jelölt bemutatkozása
(2010. III.szám Ősz)
·Tájékoztató a tanévkezdést segítő egyes pénzbeli és természetbeni ellátásról
(2008. III.szám Ősz)
·Bemutatkoztak a művészeti iskolás tanulóink
(2006. II.szám Nyár)
·Játék – zene – hangszerek
(2005. I.szám Tavasz)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.08 msodperc