Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum
· Kapcsolat

Legújabb szám
·Levélváltás Havanecz Biankával
·A Kéthelyi Asszonykórus 25 éves
·Kirándulás Zalaszabarra
·Változások a temetkezésben
·Polgármesteri beszámoló az elmúlt 5 évről
·Epizódok Papp Rózsi néni életéből
·Bartis László Imre
·Bódis Józsefné
·Hosszúné Tóth Rita
·Németh Lajos
·Nikula András Csaba
·Nikula Zsolt József
·Szűcs Judit Magdolna
·Vörös Zsolt
·Zelena Zsolt
·Torkos nap
·Jótékonysági bál
·In memoriam dr. Fejes István
·Bölcsőde a kéthelyi apróságoknak

Epizódok Papp Rózsi néni életéből
2. rész

A nehéz asszonysors

Horvátkúton kétszer vettem részt szüreti felvonuláson. Csőszlánynak öltöztem, magyar ruhába, utána jót mulattunk a bálban. De reggel menni kellett dolgozni.
Unokanővérem – akinek a gyerekeire vigyázni szoktam - a Papp család szomszédságában lakott. Így ismertem a lányokat és a fiút, Lajost. De csak távoli rokonnak tartottuk egymást. Ács volt, sokszor dolgozott Horvátkúton. Aztán elkezdett a házunk táján járni, és észrevettem, hogy engem figyel. Szoktunk beszélgetni, később már minden vasárnap jött. Mindig szépen beszélt velem, tudtam, hogy szeret és idővel én is megszerettem. Anyámmal titokban tervezték az esküvőnket.
1947. december 8-án – egy évi udvarlás után - kötöttünk házasságot Horvátkúton. Ahhoz képest, hogy szegény leány voltam, elég nagy lakodalmat tartottunk. 4 kocsi lakodalmas néppel vittek engem az új otthonomba, a kéthelyi hegyre. Amit a tejüzemben kerestem 2 év alatt, abból vettem új szekrényt, két dunyhát, négy párnát. De az anyósom megkiabált, hogy üres szekrényt hoztam.
Lánykoromban napkeltétől napnyugtáig dolgoztam a munkahelyemen, és csak a legegyszerűbb ételeket tudtam főzni. Kenyeret talán egyszer dagasztottam. Az új háznál mindig nekem kellett főzni, s már egy hét után kenyeret is kellett sütnöm. Este kovászoltam, reggel dagasztottam, a nagy kemencét is kellően befűtöttem. Amikor fehér volt a kemence belseje, kihúztam a parazsat, aztán betettem a szakasztóban szépen megkelt kenyeret. A két sógornőm üldögélt a konyhában, nem segítettek nekem. Nagyon szép és finom lett az első kenyerem. A férjem, amikor evett belőle este, átment a szomszédba dicsekedni, hogy ezután jó kenyeret eszünk, mert a Rózsi jót sütött.
Egy év múlva, 1948. december 24-én született meg első gyermekünk, Valika, aki 6 hetes korában meghalt súlyos tüdőgyulladásban. Lajos fiunk 1950-ben, Imre 1951-ben született. Zoli 7 évvel később, 1958-ban, majd 1961-ben Kati lányunk. Sélley Kálmán keresztelte mindegyiket a kéthelyi templomban.
A házimunkán kívül nekem kellett hordanom a 15-16 liter tejet a tejgyűjtőbe. Sokszor áztam-fáztam, főleg téli fagyban, mire beértem vele a faluba. Ha nagyon hideg volt, szíjjal összekötve, a vállamon vittem a két kannát, a kezeimet meg összeveregettem, hogy meg ne fagyjanak. Később, ahogy nőttek a fiaim, szánkóval besegítettek a tejhordásba.
Az apósom beteg volt, a férjem dolgozni járt – hétfőtől péntekig távol volt, nem járt haza - , így nekem kellett a földeket is művelni. A 7 éves fiammal reggel 6-kor indultunk szántani, ő nyomta az ekét a földbe, én meg vezettem a teheneket. Az 5 éves Imike 8 óra felé utánunk jött, messze ki a mezőre. Talán még reggelit sem adtak neki, és soha nem keresték a kicsit. Délben hazamentünk, s amíg ettek a tehenek, én megfőztem az ebédet. 2 óra felé megint mentünk szántani. A kisfiúk jöttek velem, senki más nem törődött velük. Bizony, sokszor sírtam akkoriban.
Egyszer, messze, a bajai határban szántottam egész nap, már sötétedett, s még mindig nem végeztem. Szunyog Jenő vadászpuskával járta a határt, s meg volt lepődve, hogy én még mindig kint vagyok egyedül. Otthon meg sem kérdezték, hogy miért ilyen későn érek haza. Volt olyan időszak, hogy 6 hónapos terhesen is egész nap szántanom kellett. Akkor rosszul is lettem, orvoshoz kellett menni, de gyógyszerekkel, jó ételekkel helyrejöttem, és karácsonyra szép, egészséges kisfiút szültem.
Régen a terhes asszonyok nem nyafogtak, nem jártak orvoshoz, mégis egészséges gyermeket szültek. Arattunk, kapáltunk, szénát raktunk a kocsira, trágyát hordtunk a tehenekkel. A háznál minden munkát megcsináltunk, a nagy fateknőben kézzel mostunk. Amikor eljött a szülés ideje, hívtuk a bábaasszonyt. Az segített, ha kellett, meg szülés után ellátta a babát meg az anyát. Fateknőben, egy hétig hipermangánnal (kálium-permanganát oldattal) kellett fürdetni a babát. Szappant, hintőport és babaolajat használtunk. Csipkés pólyába kötöttük a kisgyermeket.

Vasárnap nem szoktunk dolgozni. Az aratás kezdete előtt, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján a kéthelyi hegyi kápolnánál, a szabadban misét tartottak, ami most is így van. A falu és a hegy népe mind ott volt. Mire hazaértek, az asszony főzött ebédet. Délután Isten áldásával megkezdődött a búza aratása. Minden gazda a maga földjén, a saját családjával aratott.

Anyám beteg lett, 1951-ben meghalt. A húgommal eladtuk a házát, s megosztoztunk az árán. Úgy elfogyott az én kis örökségem, hogy nekem még egy szoknya sem jutott. Adót fizettek belőle, meg takarmányt vettek az állatoknak. Soha egy szó sem esett róla, hogy az az én pénzem volt.

Imre és Lajos
Válogatta: Balázs Andorné
(2019. II.szám Nyár)
Nyomtathat verzi

Korbbi cikkek:

Néhány régi cikk
·Mérlegen 2018
(2018. IV.szám Tél)
·Megújult híd Kéthely határában
(2017. I.szám Tavasz)
·Válogatás az iskolai versenyeredményekből (2015-16.)
(2016. I-II.szám Nyár)
·Nagyok mennek, kicsik jönnek
(2014. II.szám Nyár)
·Évfordulóink 2013-ban
(2013. II.szám Nyár)
·Ősz az iskolában
(2011. IV.szám Tél)
·Kedves Adófizető Olvasónk!
(2010. I.szám Tavasz)
·Jó érzés…
(2008. IV.szám Tél)
·Nyári kórushírek
(2006. III.szám Ősz)
·A Petőfi Sándor Művelődési Ház nyári programja
(2005. II.szám Nyár)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.05 msodperc