Csáky Ferenc a két világháború között az egyik legjelentősebb és legeredményesebb sertéstenyésztési szakember az országban. Szakmai munkáján kívül széleskörű ismeretterjesztő tevékenységet is folytatott a vidéki gazdák körében, a sertéstartás és -hizlalás színvonalának emelése érdekében. A rendszerváltás után, a mangalica tenyésztésének reneszánsza miatt, munkássága újra a szakmai érdeklődés előterébe került. Pályáját ismertetve a Magyar Nagylexikon kiemeli, hogy Csáky módszerén alapul napjaink korszerű sertéshizlalási technológiája, másik érdeme, hogy Európában elsőként ő vezette be a szövetkezeti sertéshizlalást.
Gerics Pál keszthelyi középiskolai tanulmányai után, 1811 végén lépett gróf Festetics György szolgálatába, majd állatgyógyászati tanulmányokat folytatott Budapesten és Bécsben. 1818-tól tanár a Georgikonban. Festetics László megbízásából 1820-ban hosszú tanulmányútra indul Nyugat-Európába. Gerics Pál a Festetics uradalom és a Georgikon három évtizedig meghatározó személyisége, jelentős szerepe volt a Georgikon hírnevének fenntartásában és az oktatás irányításában (1825-1848), ezáltal a magyar mezőgazdaság fejlődésében.
Hegedűsné Bodenburg Lina a 19. század közepének országosan ismert, ünnepelt, sőt rajongott színésznője. Nevét kevesen ismerik tragikusan rövid pályája és élete miatt. A színháztörténet elsősorban népszínmű-énekesnőként tartja számon. Kortársai a „népszínművek múzsája” névvel illették, de nevezték a „népdalok fülemiléjének” is. Tehetségével nagyban hozzájárult a sajátosan magyar műfaj, a népszínmű népszerűségéhez. 1858 nyarán szerződtette a Nemzeti Színház, ott is az amúgy már jó ideje hiányzó népszínmű-énekesnői szerepkört töltötte be haláláig, 1859 szeptemberéig. Örökébe később a híres Blaháné (Blaha Lujza) lépett.
Szimpliczius Barcza József prímás, jeles somogyi cigányzenész sikeres életútja községünkből indult. A kezdetben ún. falusi malacbandában játszó Barcza zenei tehetségét szorgalommal kibontakoztatva jutott el a 19. századi cigányzenészek legjobbjai közé, s Kaposvár első számú cigányprímása lett. Zenekara szinte egész Európát bejárta Horvátországtól Angliáig. Játszott Bajor-, Szász-, Olasz-, Francia-, Spanyol- és Németországban, továbbá Belgiumban, Svájcban, Angliában és Hollandiában is. 1891-ben Viktória királynő is meghívta játszani. A magyar cigányzenészeket a külföldi közönség kiváló hangszerjátékuk, improvizációs készségük miatt kedvelte. Barcza külföldi szereplései után mindig Kaposvárra tért vissza.
A pápai ejtőernyős zászlóalj katonái a II. világháború utolsó szakaszában Kéthely területén folyó harcokban a túlerővel szemben nagy emberveszteséget szenvedtek. Hősi halottaik emlékműve két faragott emlékoszlop, negyvenhét kopjafa és egy pihenőpad együttese. A bal oldali oszlopon vésett felirat: 1945 HŐSEINK, a jobb oldalin: HŐSEINK. Minden kopjafát nemzeti színű szalag fog át, a hősi halottak neve a kopjafákba vésve olvasható. Az alkotó Törő György szekszárdi fafaragó, népi iparművész. Az emlékmű együtteséhez tartozik az egykori bajtársak által, a kéthelyi harcok 50. évfordulójának évében, tehát 1994-ben állított emléktábla is az ejtőernyős csapatjelvénnyel.
A Fancsi-vár Kéthely birtokosai, a Fancsi család kisebb kastélyának erődítésével jött létre a Balaton és Dráva közti török elleni védelmi vonal részeként. A Balaton délnyugati átkelője és Kanizsa vára közelében látott el figyelőszolgálatot. 1586. szeptember 24-én a koppányi szandzsákbég „megvette volt”, azaz bevette a „kéthelyi kastélyt” és felégette a falut. Területén helyezték el a 19. században a falu zsidó temetőjét. A Fancsi-vár, mint a 16. századi hadi események színhelye, történeti forrás, nyilvántartott régészeti lelőhely, tehát fokozott védelmet igényel.
|
Nyomtatható verzió