Pál Lászlóval egy falunapon ismerkedtem meg, amikor együtt tartottunk kézműves foglalkozást az arra sétáló érdeklődőknek. Mint afféle barkácsoló, manuális tevékenységek iránt érdeklődő ember, korábban magam is próbálkoztam szalma feldolgozásával. De a könyvekben nem írták le, hol kell levágni, hogyan lehet a burkot praktikusan lehúzni, meddig kell áztatni, így nem voltam elégedett az eredménnyel. Laci ezekbe a rejtelmekbe vezetett be pillanatok alatt, és élménnyé tette számomra is a szalmafonást.
Azóta több alkotását volt szerencsém látni, s már kaptam is tőle ajándékba. Úgy érzem, eljött a pillanat, hogy bemutassuk a Kéthelyen újság oldalain hobbi tevékenységének eredményeit. Megkértem hát, meséljen kicsit magáról, írja le, hogyan találkozott ezzel a szép és nem kis kézügyességet igénylő szórakozással.
 |
|
|
|
Marcaliban születtem, és 18 éves koromig Somogyszentpálon éltem. Amikor már elég nagy voltam, az általános iskola nyári szünetében eljártunk napszámba takarmányrépát kapálni a kéthelyi termelőszövetkezet földjére. Ott mutatta meg pihenőidőben valaki – sajnos nem emlékszem rá név szerint –, hogyan kell szalmát fonni.
18 éves koromban elköltöztünk a Balaton északi partján lévő kis faluba, Nemesvitára. 16 évig laktunk ott édesanyámmal és nevelőapámmal. Közben 18 hónap sorkatonai szolgálatomat is letöltöttem határőrként Szentgyörgyvölgyön. Édesanyámék elváltak, 1997-ben költöztünk ide, azóta vagyok kéthelyi lakos. Megismerkedtem párommal, Stephaich Andreával, született egy kislányunk, Kitti, aki már ötödik osztályos.
34 évig nem kötöttem semmit szalmából. Eszembe sem jutott kezembe venni. De ez olyan, mint a biciklizés, nem felejti el az ember, hogyan kell, ha egyszer megtanulta.
3-4 éve nyári táborban volt Kitti lányom itt, a kéthelyi művelődési házban. Oltiné Maczkó Nikolett, művelődésszervező megkérdezte őket, nem ismernek-e valakit, aki tud szalmát fonni. A lányom itthon mesélte, mit kérdezett tőlük Niki néni, akivel találkoztunk, és pár nap múlva meghívott a Góbé tanyára bemutatót tartani. Hát így kezdődött újra! Azóta, ha van egy kis szabadidőm, díszeket fonok. Ezt köszönhetem, köszönöm is Maczkó Nikolettának!
Eleinte csak egyféle formát tudtam fonni, de már sok variációt megtanultam. Többfelé jártam bemutatót tartani. Átlagosan napi 2 órát foglalkozom szalmával. Nyáron a garázsban és a teraszon, télen a konyhában. Nem szemetelek vele túlságosan. Egy német kft.-nél dolgozom Marcaliban, 3 műszakban. Szabadidőm kevés adódik, de ha van, akkor valamit alkotok.
A szalmát vízbe kell áztatni feldolgozás előtt, mert különben törik. A helyi gazdáktól szoktam kérni búzaszálakat, még aratás előtt, adtak, amennyi kellett, cserébe fontam nekik szép díszeket. Amiket készítettem, abból keveset tartottam meg, mindig elajándékoztam. A legnagyobb kihívás eddig az idei tojásfára való díszek megalkotása volt. Arra törekedtem, hogy ne legyenek teljesen egyformák, hanem inkább egyedi darabok. Hogy ez sikerült-e, azt döntsék el azok, akik látták a fán a szalmadíszeket!
Köszönöm szépen Pál Lászlónak a bemutatkozást! Gratulálok szép és felemelő hobbijához, remélem, további kreatív alkotások születnek keze alatt, és viszik alkotójuk és vele Kéthely hírét minél messzebbre!
|
Nyomtatható verzió