|
Advent a karácsonyi ünnepkör kezdete – Szent András napját (november 30.) követő vasárnaptól karácsonyig tartó négyhetes időszak – mely a befelé fordulásról, a lecsendesedésről hivatott szólni. Bár a minket körülvevő, csillogó, vibráló, rohanó világban ezt nehéz megvalósítani, de csoportjainkban igyekeztünk ezt képviselni, gyermekeinknek az ünnep ezen üzenetét átadni.
Ezt sugallta mindennapjaink tevékenysége: meséink, történeteink, verseink, dalaink és környezetünk jelzés szintű „díszbe” öltöztetése is ezt igyekeztek szolgálni.
Az ünnepkör első jeles napja, Szent Miklós napja (december 6.) gyorsan eljött gyermekeink nagy-nagy örömére. Nagy izgalommal töltötte el őket Mikulás megérkezése és az ajándékosztás, de a varázslat a mindennapok várakozásában volt. Verseinket, dalainkat szívesen tanulták és ismételgették még szabad játéktevékenység során is.
Jó hangulatban telt az időszak második programja, a mézeskalácssütés és -díszítés, ahol gyermekek és szülők együtt formázhatták, díszíthették saját ízlésüknek, igényüknek és tudásuknak megfelelően az illatos mézes sütiket. Ez az esemény pontosan egybeesett a népi hagyomány második jeles napjával, Luca napjával, amikor csoportjainkban Luca-búzát ültettünk, s felelevenítettük a régi korok szokásait, hagyományait, hiedelmeit, egyiken-másikon elcsodálkozva vagy éppen jót mosolyogva.
A harmadik gyertya meggyújtásával egyidőben (december 16.) került megrendezésre a „Falukarácsony”, ami nemcsak az ovisokat, hanem egész falunkat megmozgató esemény volt. Ahol kicsik és nagyok együtt munkálkodtak azon, hogy szebbé, meghittebbé, örömtelibbé tegyék a karácsonyt történeteikkel, meséikkel, dalaikkal, táncaikkal a kultúrház színpadán.
Óvodánk nagycsoportosai az ünnepkör harmadik jeles napi szokását, a „Szentcsaládjárás” hagyományát idézendő Szálláskereső Mária történetét adták elő. Mindeközben egy, a kultúrház udvarán karácsonyi hangulatba öltöztetett sátor adott helyet az immár hagyománnyá vált adventi vásár forgatagának forralt borral, gyerek punccsal, forró csokival és finomabbnál finomabb étkekkel a várakozás örömét, hangulatát srófolva.
Ovisaink várakozását fokozva (december 19.) részt vettünk a kis-középső és nagycsoportosokkal a Balaton Színház egyik zenés karácsonyváró darabján a zalaegerszegi Griff Bábszínház előadásában Lendvai Zoltán: Az ezüstcipőben járó hold címmel. Gyermekeinket magával ragadta a sok-sok felvonultatott élő hangszer és az ismert, fülbemászó dallamok különféle érdekes zenei feldolgozása.
Az adventi időszak utolsó, s talán legörömtelibb állomása ovisaink számára (december 21.) a hagyománnyá vált karácsonyi puncs elfogyasztása után, a karácsonyfa alatt fellelhető ajándékok bontogatása volt, s természetesen a csoportokban a velük való önfeledt játék.
December 23-án ismét egy falut érintő eseménnyel zárult a várakozás időszaka az adventi koszorú negyedik gyertyájának meggyújtásával. Ez a megtisztelő feladat kis-középső csoportosainknak jutott, akik az ünnephez méltó összeállítással zárták az adventet.
„A karácsony jelkép, szeretet jelképe. Lelkünk ragyogja be égő gyertya fénye!
Őrizgetni kéne tovább ezt a lángot, legyen minden napunk szeretettel áldott.
Legyen mindig részünk örömökben, jóban, emberi érzésben, tiszta, igaz szóban!”
Aranyosi Ervin: Örökké karácsony
|
Nyomtatható verzió