Először is ott kezdeném, hogy javítanám a címet..., hiszen nem csupán a művelődési házban volt nagy nyüzsgés az utolsó negyedévben, hanem az egész településen.
A szüret zárása után október 23. eseményeire emlékeztünk, majd lázasan készültünk az adventi időszakra, rendezvénysorozatra. Településünk központjának dekorálása után adventi koszorúkészítésre, templomban megrendezett adventi koncertre, 4 gyertyagyújtásra és a falu karácsonyi ünnepségére vártuk az érdeklődőket, valamint idén először mézeskalácsot sütöttünk az általános iskola tanulóival.
Az óvodásoktól a nyugdíjasokig mindenki kivette részét az előkészületekből. Volt, ki önkéntes munkával segített, volt, aki 1-1 ruhadarabot ajánlott fel a jelmezekhez, volt, aki szalmabálát, ledes fényfüzért hozott, volt, aki renoválta a bábukat, rénszarvast faragott a szánhoz, és bizony 100 fölé tehető azoknak a száma, akik műsorral készültek a különböző rendezvényekre.
Kezdeti izgalmak és az új helyszín miatt sok kérdés merült fel. Azt biztosan tudtuk, hogy hétről hétre mindig más programnak adunk helyet a gyertyagyújtáshoz, és azt is, hogy ebben milyen sok munkája lesz a fellépőknek. Azt azonban nem tudhattuk, hogy vajon szűk családias körben zajlanak-e az események, hogy szükség lesz-e hangfalakra és mikrofonra ebben a nagy hidegben. Óriási terhet jelentett kezdetekben ez a kérdés, hiszen pici gyermekektől a nyugdíjasokig sokan fáradoztak azon, hogy színvonalas műsort hozzanak el nekünk szombat esténként. Izgultunk, hogy vajon lesz-e kinek énekelni, szavalni. Izgultunk, hogy a meleg kályha mellett otthonaikban töltik-e inkább az estéket, vagy kimozdulnak a szeles hideg időben, hogy megnézzék, mivel készültünk. Tapasztalatunk e téren nem volt, hiszen most először kísérte program a gyertyagyújtásokat.
Aztán eljött advent első vasárnapjának előestéje. Plébános Úr, Polgármester Úr és én ott tanakodtunk a rendelő előtt, hogy hova kerüljenek a hangfalak, s hogy milyen legyen a hangerő, s egyszer csak azt vettük észre, hogy megtelt előttünk a tér.
S így volt ez hétről hétre minden szombat este. Hiába fújt a szél, hiába volt hideg, s még az sem számított, ha este jó filmet adtak a televízióban. Az a hatalmas teher, ami kezdetekben a vállunkat nyomta, szempillantás alatt szertefoszlott, hiszen tudtuk, hogy nem hiába készültek a gyerekek, nem hiába készült az asszonykórus. A sok befektetett energia megtérült a nézők csillogó, olykor könnyáztatta szemében. Köszönjük!
 |
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
Nyomtatható verzió