Aki felkötötte a kolompot, annak kolompolni kell!

Nagyon gyorsan elérkezett az iskolai élet szereplőinek – tanár, tanuló, szülő – az első félév vége. A bizonyítványok értékelése bizonyára már befejeződött, de a tanulságok megfogalmazása, a feladatok kijelölése mindenképpen kötelező. A kéthelyi iskola tantestülete is értékelte az első félévi eredményeket, amelyek rövid összefoglalóját, lényegét szeretném az olvasó elé tárni.

Az osztályok tanulmányi átlaga 3,7, amely megfelel az országos trendnek, de nagyon nagy az osztályok és tanulók közti szóródás. Az elmúlt évek eredményeit is figyelembe véve, sajnos arra a megállapításra jutottunk, hogy a tanulók keveset tanulnak, és otthonról is kevés ösztönzést kapnak. A tanulmányi eredmények javulásához elengedhetetlen a továbbiakban a szülők tanulást segítő tevékenységének erősítése. Szeretnénk, ha otthon is rendszeresen ellenőriznék a gyerekek tanulmányi munkáját.

Szeretnénk megtalálni annak okait, hogy az iskolába lépés pillanatában érdeklődő, kíváncsi, tanulás iránt motivált tanulóink az iskolai évek előrehaladtával miért változnak a felsorolt tulajdonságok tekintetében negatívan. Tudjuk, hogy az előforduló viselkedési zavarok nagyrészt a külső hatások következményei. Köztudott, hogy az utóbbi évtizedekben a szórakoztatóipar átvette az irányítást a fiatalok nevelésében a családoktól és az iskoláktól. Ez akkor nem lenne baj, ha a szórakoztatóipar jobb nevelője lenne a fiatalságnak, mint a család és az iskola. Sajnos azonban a helyzet fordított. A negatív iskolai attitűd, a tanulás iránti közöny, az agresszív viselkedés éppen ellentéte az iskolai értékrendnek. A felsorolt negatív viselkedések kiváltásának gyakori oka a média, melynek szereplői rossz mintákat is sugallnak.

Az iskolának az oktatás mellett a nevelés is alapfeladata. Hisszük, hogy az itt kapott erkölcsi neveléstől is függ, hogy milyenné válnak tanulóink felnőtt korban. A nevelésben meghatározó szerepe van a családnak, vallásnak, kortárs csoportnak is. Nagyon nagy probléma, hogy sokszor nehéz a tanulókat meggyőzni, hogy bizonyos viselkedési módokat, szabályokat a tanárok értelmeznek helyesen, mi látjuk jobban. Nehéz eldönteni, hogy a szigorúság vagy engedékenység a célravezetőbb, sajnos az iskola és szülők hatása sokszor gyengébb, mint a környezeté. Egy közösséget csak a feladatok tudatos vállalása, az értük való erőfeszítés és akarat teheti győztessé (az egyoldalú erőfeszítés ritkán vezet eredményre). Az esetenként tapasztalt kettős nevelés, az eltérő normák problémát okoznak.

„Szeresd a gyereket úgy, hogy tudja is és érezze a szereteted!” A gyerekek sokkal rosszabb érzelmi körülmények között nőnek fel, mint a mostani felnőttek, illetve szülők. Ezért sokkal érzékenyebbek, de kiszolgáltatottabbak is, emiatt biztonságra, szeretetre vágynak. A tanároknak is fontos, hogy szeressék őket a tanulók, régi igazság: „Csak attól tanulnak, akit szeretnek.”. Célunk, hogy a Karácsony Sándor által több mint fél évszázada megfogalmazott gondolatok megvalósuljanak nevelőmunkánk során: „Áradjon belőle titokzatos áram módjára az őszinteség és a szabadság, tudjon egyformán adni és elfogadni!”.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy a tanulók jobban szeressenek iskolába járni, tanulni:

• A szaktanárok még nagyobb erőfeszítéseket fognak tenni, hogy a tantárgyakat a tanulók megszeressék, növekedjen a tanulás iránti érdeklődésük.
• Az osztályközösségek pozitív szerepét kívánjuk erősíteni az iskolai és osztályrendezvényekkel. Még több együttes élményhez kívánjuk juttatni tanulóinkat.
• A pedagógusok módszertani kultúráját kívánjuk fejleszteni a tehetségnevelés és felzárkóztatás területén.
• A hatékonyabb nevelés érdekében szeretnénk, ha a nevelők, a szülők egységes szemlélettel rendelkeznének.