Valamelyik kis tanítványom mondta ezt lelkesen egykor, és nem rándulásos balesetre vágyott. Évről évre tavasszal, leginkább májusban zajlanak az osztálykirándulások iskolánkban. A kicsikkel 1, a nagyobbakkal – ha az osztályfőnök „bevállalós” – 2 napra mozdulunk ki az iskolapadból. Az alábbi rövid beszámolók ízelítőt adnak az idei kalandokból.
(Balázs Andorné)
A 2. a rendhagyó órái
Május 28-án különleges tanítási napot tartott az osztályunk.
A reggeli tornát a szigligeti vár megmászásával kezdtük. A csodálatos kilátás és az íjászkodás örömmel töltött el bennünket.
Aztán Tapolcára vezetett utunk, ahol a tavasbarlangban úszás helyett a csónakázás élményét választottuk. Ezt követően a matematika tananyagot az Iskolamúzeum régi padjában ülve ismételtük át.
Végül a Veszprémi Állatkertben természetismeret óra keretében az állatok életével ismerkedtünk meg. Hazafelé, a jó hangulatot fokozva dalra is fakadtunk.
Molnár Marianna
Az 1. osztály „Afrikában”
Májusi kirándulásunkat el kellett halasztanunk az aranyat érő áldás miatt. De mondhatjuk, megérte június 3-ig várni, mert az Afrika Múzeumban addigra megszülettek a csüngőhasú kismalacok. A tiszta feketék közt két kis fehér zoknis jószág különösen tetszett nekünk, és az a kettő, akik önfeledten bokszoltak az anyjuk hasán csüngés elsőbbségi jogáért. Élveztük a mini szafarit is, mert az afrikai hőség elől nyújtott némi hűs menedéket. A múzeum épületében ámultunk-bámultunk, strucctojást simogattunk, és jót beszélgettünk a teremőr nénivel. Kint a pávakakas direkt nekünk pózolt, gyönyörű, nagy, legyező farkával komótosan körbeforgott előttünk.
Nagyon kicsinek éreztük magunkat a gyenesdiási dolomitbányában, sajnos nem csúszhattunk le nadrágféken a meredek kavicsos oldalon, pedig csábított bennünket. Szerencsére felesleges energiánkat levezethettük a Nagymező és a keszthelyi kikötő árnyas fái alatt. A többiről meséljenek a képek!
|
Nyomtatható verzió