Na és, úgysem fáj!
Valóban, a vérnyomás emelkedését nem mindig kísérik tünetek, sokszor véletlenül veszi észre az orvos, családtag. Akinek a felmenő rokonai között van kezelt vérnyomásos, túlsúlyos, cukorbeteg, érbeteg, az biztosra veheti, hogy valamilyen mértékben ő is érintett lesz, különösen, ha hízni kezd, szereti a sósat és nem kedveli a mozgást.
Az orvos akkor mondja ki, hogy a vérnyomást gyógyszerrel kell kezelni, ha a hosszabb ideig mért értékek átlaga magasabb. Egészséges szervezet is válaszolhat bizonyos ingerekre vérnyomás-emelkedéssel, pl. gázszámla kifizetése, parlamenti közvetítés hallgatása…, ez még nem betegség. A kezelés célja a magas vérnyomás okozta szövődmények minél későbbre tolása, és a halálos veszélyek kockázatának csökkentése (szívinfarktus, agyvérzés). A betegség késői hatásai a félelmetesek, nem az azonnali következményei. Az esetek többségében a szervezet „elbírja” a 180 körüli felső mért értéket is, de az évekig enyhén vagy közepesen emelkedett vérnyomás is visszafordíthatatlan károkat tesz az érrendszerben, márpedig erek mindenhol vannak, az agyat, a szívet és a veséket ellátó erek különösen veszélyeztetettek. Ha a nem jól kezelt magasvérnyomás-betegség idáig jut, akkor már vannak a betegnek panaszai: mellkasi fájdalom, a terhelhetőség csökkenése, fulladás, … (ha a koszorúserek károsodtak), féloldali végtagügyetlenség, beszédzavar, szédülés, … (ha az agyi erek rendetlenkednek). Sajnos, ezek a másodlagos károsodások már nem fordíthatóak vissza.
A gyógyszerek nem olcsók, ráadásul aki vérnyomáscsökkentőt szed, az legtöbbször más betegségben is szenved, több gyógyszere van. De tessék mérlegelni! Vagy szedem a gyógyszert rendszeresen és figyelek a vérnyomásomra, mert kíváncsi vagyok az unokáimra is, vagy nem törődök az emelkedett vérnyomásommal, így vállalom, hogy ez egy időzített bomba és bármikor robbanhat.
|