Jóska esete a fejszemaggal
Jóska és Jancsi olyan egyidős legénykék voltak és szomszédok is. Jani egyik nap átszólt Jóskának:
- Te Jóska, itt volt az intéző, és azt mondta, menj el a Jakecz-boltba, mert megjött a fejszemag. Hozd el!
Jóska szorgalmas ember lévén fogta a talicskát, és elindult a boltba a fejszemagért. A talicska azért kellett, mert gondolta, hogy a fejszemag nehéz lesz.
Odaért a boltba, illedelmesen köszönt. - Jó reggelt, Jakecz úr! Megjöttem a fejszemagért. - Jakecz úr, akinek a rendes neve Molnár volt, éktelen haragra gerjedt. - Takarodj haza te mafla a talicskáddal! Nem tudod, hogy ma április 1-je van?
Lina néni esete a tojásokkal
Lina néni igazi illemtudó, szegény kis öregasszony volt. A mindennapi kenyerét tojásszedéssel kereste meg. A faluban összegyűjtött tojást a zsidó családok asszonyai vették meg tőle. Lina néni nap mint nap járta a falut, beköszönt és beszólt az asszonyoknak a házakhoz: - Van-e to'ás kérem - a tojás szót így ejtette Lina néni -, megjött Lina néni.
Az egyik alkalommal a Magyari utcában járva, be-beszólt a házakhoz: - Van-e to'ás? Az erdőmester házánál éppen kőművesek dolgoztak, akik megviccelték Lina nénit. A magas kőkerítés mögül női hangot utánozva kiszóltak, hogy van tojás. - Kérem, jövök már! - mondta, s Lina néni ment a hang után, s szembe találta magát az egyik kőművessel. Lina néni megkérdezte, talán van to'ása? – Igen, van kettő - mondta a kőműves. Lina néni csak annyit válaszolt finoman: - Szégyellje magát! Úriember létére szegény Lina néniből bolondot csinál?
Miért nem ültek a kéthelyiek Sopronkőhidán?
Az 1980-as években kéthelyiek egy csoportja kirándulni ment Pozsonyba. Útjuk Sopronkőhidán keresztül vezetett. Mint más kirándulásokon, most is jókedvű volt a társaság. Egyszer csak a busz sofőrje udvariasan felszólította a kirándulókat, hogy álljanak fel. Ők döbbenten néztek egymásra. A buszvezető megismételte a felszólítást: - Kérem, mindenki álljon fel! Nézzenek balra! - Hát felállnak, kinéznek, magas kőkerítést látnak szögesdróttal is megmagasítva. Mikor elhagyták a kerítést, a buszvezető újra megszólalt: - Most üljenek le! Én csak azért mondtam, hogy álljanak fel, hogy senki ne mondhassa magukról, hogy egy percig is ültek Sopronkőhidán.
|