2004-ben Szecsődi Árpádné, kéthelyi tanárnő aranydiplomát kapott. Ez azt jelenti, hogy 50 éve szerzett pedagógus diplomát, amit most megerősített a főiskola rektora. Mindenki Ibolya nénije még ma is fizikai és szellemi ereje teljében tevékenykedik, alkot és tanítja, műveli a kézimunkázó lányokat, asszonyokat. Szép munkáik, eredményeik mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Gazdag életpálya
Ibolya Baranya megyében, Ózdfalun született. Az ötgyermekes, földműves családot munkaszeretet és alkotókedv jellemezte. A kis település iskolájában végezte az elemi 4 osztályát. Tízéves korában Pécsre került, rokonoknál lakott és itt tanult, amíg megszerezte a tanítóképző érettségit.
1953-ban Kéthelyre helyezték gyakorlóéves tanítónak. Öt fiatal pedagógus érkezett akkor a faluba, tele lelkesedéssel, aktivitással, akkoriban került ide Szűcs István, Sass Ilona, Bogdán Etelka (őrá - mint magas hivatástudattal rendelkező, rátermett, gyermekközpontú irodalomtanárra - különösen szívesen emlékezik Ibolya). Szolgálati lakás, közétkeztetés híján Ibolya másodmagával lakott egy albérleti szobában, egy kolléganő édesanyja vállalta az ebédfőzést havi 250 Ft-ért (560 Ft kezdő fizetést kaptak a tanítók). Az iskola a Hunyadi u. 1-ben (ma varroda) és a mai iskola udvarán, az ebédlő és konyha termeiben működött (a zárdaépület, ami a mai iskola helyén állt, akkor használhatatlan állapotban volt).
A faluban nem volt művelődési ház, kulturális programokat az iskola udvarán, később az iparos székházban rendeztek. A mai művelődési otthon (a mozi, könyvtár) helyén grófi lóistálló állt. Ezt bontották le társadalmi munkában a kéthelyiek, pucolták a bontott téglát és ebből építettek helyére tánctermet (a mai moziterem). Ibolya a többi lelkes fiatallal mindenben aktívan részt vett, népi táncoltak, színjátszottak, röplabdáztak, táboroztatták a gyerekeket. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Szecsődi Árpáddal, akivel két fiúgyermeket neveltek fel.
Egész más körülmények között, mint ahogy ma. Nem volt GYES vagy GYED, de még nagymama sem a közelben. A fiatal kismama tanítási szünetekben szaladt haza szoptatni kisfiát a régi jegyzőlakásba (a mai Diszkont bolt épülete).
Közben 1974-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola levelező tagozatán pedagógia szakos tanári diplomát szerzett. Diplomamunkáját „Esztétikai nevelés a napközi otthonban” címmel írta meg. Ettől kezdve a tanultakat kamatoztatva napközi otthonos tanárként dolgozott nyugalomba vonulásáig.
A tanítás mellett folyamatosan végzett népművelő tevékenységet: 12 évig vezetett népitánc-csoportot, tanított éneket, majd áttért a kézimunkára. Elvégzett egy 3 éves díszítő művészeti szakkörvezető tanfolyamot Kaposváron. 1982-ben Szocialista Kultúráért érdemérmet kapott. 2001-ben munkái alapján a Magyar Művelődési Intézet népi iparművésszé minősítette. Tagja a Somogy Megyei Népművészeti Egyesületnek, melynek évenként megrendezett kiállításain Ibolya kézimunkái is megjelennek. Hímzéseit a pécsi Hungarikum házban is kiállították. Zsűrizett munkáinak fotóit otthon albumban őrzi. Kéthelyen kívül további öt településen tanított kézimunkát és rendszeresen hívják játszóház vezetésére is. 2001. augusztus 5-ére, a millenniumi zászló felavatására a falu vezetői zászlóanyának kérték fel. Minden tevékenységében maximálisan támogatta férje, Szecsődi Árpád, aki sofőrje, rajzolója volt, elvégezte a ház körüli munkákat, hogy együtt alkothassanak. Férjének elvesztése megrázta, de fiatalos lendületét nem törte meg.
A Hímző Szakkör
Idén nyáron lesz 30 éve, hogy működik a szakkör Szecsődi Árpádné vezetésével. A megsárgult napló őrzi valamennyi tag nevét, akik legalább 40-en voltak. Jelenleg 10 szorgalmas asszony és lány jár hétfő esténként a kultúrházba, hogy kedélyesen elbeszélgetve együtt varrjanak. A Kárpát-medence minden tájegységének motívumaiból, öltéstechnikájából merítenek. 1980-ban jelent meg először a csoportból kézimunka országos kiállításon, Nyíregyházán. Azóta folyamatosan szerepelnek megyei és országos bemutatókon.
A falunapon évente láthatjuk munkáikat. Siófokon, a „Somogy élő népművészete” kiállításon több alkalommal képviseltették magukat a hímzés kategóriában. 2004-ben Marcaliban, a körzeti kiállításon Nagy Kálmánné szakköri tag első helyezést ért el.
A szakkörvezető jelenleg is jár tanfolyamra. Irányításával igazi értékek születnek, segít az alapanyagok kiválasztásában, beszerzésében. A 30 év alatt sok közös élményben volt részük a tagoknak, emlékezetes országjáró kirándulásokat éltek meg.
Az iskolás korosztálytól sem szakadt el teljesen Ibolya, szünidőben gyöngyfűzésre járnak hozzá a kislányok. Szeretettel veszik körül a kedves tanár nénit. „Ha újra születnék, ismét pedagógus lennék.” - vallja ő. Sok ilyen lelkes, hivatásához hű Ibolya nénire lenne szüksége ennek a falunak és ennek az országnak.
Jó erőt, egészséget, eredményes alkotómunkát, hosszú életet kívánunk Szecsődi Árpádnénak.
|