Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum

Legújabb szám
·Le a cipőkkel! Elkészült!
·Aranysakál és róka “létük” csúcspontján
·Németh István nyomdokain
·Megújul a szőlőhegyi kápolna
·Önkormányzati hírek
·Huszonöt éve, 1996-ban alakult meg a sakkszakkör
·Hírek a Települési Értéktár tájáról
·Az újrakezdés sokszor a legjobb döntés az életben
·Annus néni 95 éves
·Sakkhírek
·Nyári táborok az általános iskolában - Hasznos ismeretek
·Kalandozó tábor – két turnusban
·Német nyelvi tábor
·Léna virágoskertje és ami mögötte van…
·Egy fiatal fotós Kéthely értékeinek nyomában

Tóth Imre tanító, igazgatóhelyettes életútja (1903-1967)

„Emlékezzünk régiekről…”

Tóth Imre szüleivel és nővérével az 1920-as években

Tóth Imre, iskolánk egykori tanítója, majd tanára és igazgatóhelyettese, kéthelyi iparoscsaládból származott. Édesapja, Tóth István asztalosmester, bércsépléssel és méhészettel is foglalkozott, ami a családnak tisztes megélhetést, polgári életformát biztosított. A Tóth család otthona a Szent Imre utcában (másik neve Iskola utca) volt, az ipartestületi székházzal szemben épült fel 1907-ben. Tóth Imre gyermekei ma már nem Kéthelyen élnek, de rendszeresen hazajárnak. Házukat, az eredeti arculatot megőrizve újították fel, így az az egykori helyi polgári élet emléke is.

A gyermek Tóth Imre az elemi iskola elvégzése után a Marcali Polgári Fiúiskolában folytatta tanulmányait, majd 1923-ban népiskolai tanító oklevelet szerzett a Csurgói Magyar Királyi Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézetben. Tanítói pályáját Balatonendréden kezdte. Endréden azonban csak fél évig tanított, mert itthon, a r. k. fiúiskolában 1924-ben megüresedett egy osztálytanítói állás. Ezt megpályázta, és el is nyerte. Így az 1924/25-ös tanévet már Kéthelyen kezdhette. A korabeli szabályozás szerint nemcsak az osztályába járó gyerekek tanítása, nevelése volt a feladata, hanem az iskolát már elhagyó, de egyfajta utóképzésre kötelezett, ún. ismétlő iskolai tanulóké is. Az ismétlő iskolában mezőgazdasági ismereteket – gyümölcstermesztést, gyümölcsfaoltást, szőlő- és rózsametszést, stb. – kellett tanítani, hogy a falusi gyermekek némi ismeretet szerezhessenek a paraszti gazdálkodásról is. A kántori teendőkben is segédkeznie kellett, esetenként helyettesítette a kántort, aki történetesen az a vitéz Farkas László volt, akinek a családjáról e lap 2012. évi 3. számában emlékeztünk meg. Feladatai közé tartozott még iskolai rendezvények, ünnepségek szervezése is. Ő szervezte például a Madarak és fák napján a tanítók és tanulók vadaskerti kirándulásait.

A tanítók egyben a falu népművelői, ahogy ma nevezik, művelődésszervezői is voltak. Tóth Imre 1936-ban egy népművelési tanfolyamot is elvégzett Nagyatádon. Műkedvelő előadásokat szervezett és tanított be, pl. 1936-ban Az ezüstkócsag c. darabot, melyet az iparos székházban adtak elő.

A fiúiskola tanítói az 1930-as években

A közéleti tevékenységből is kivette részét. Az 1930-as években tagja volt az egyházközségi képviselő-testület mellett működő, az iskolai ügyekkel foglalkozó Iskolaszéki Tanácsnak, és vezetőségi tagja volt a hitbuzgalmi kulturális és szociális feladatokat ellátó, Actio Catholica kéthelyi szervezetének. Részt vett a zárdához kötődő Szent Vince Szeretet Egyesület munkájában is. Hivatalból pedig tagja volt az egyházmegyei tanítók Gondviselés nevű egyesületének.

Tanítói megbízatása a katolikus fiúiskolában 1924-től folyamatos volt, de gyakorlati oktató-nevelő munkáját sajnos megszakította a háború. Már 1943 szeptemberében frontszolgálatra vitték. Családjának, kisgyermekeinek és feleségének 1944 karácsonyán az itteni hadi események miatt menekülni kellett. Őket a helyi plébános, Sélley Kálmán Sümeg mellett élő családja fogadta be. Tóth Imre 1945-ben szovjet hadifogoly lett. A Kaukázusban eltöltött három év után, 1948 nyarán térhetett csak haza, betegen. Hazatérésének időpontja egybeesett az egyházi iskolák államosításával. Szerencsére az állami létszámcsökkentő bizottság meghagyta őt állásában, és állami tanítóvá minősítette. Mivel az irgalmas nővérek az államosítás után nem taníthattak, egy ideig a volt fiúiskola négy tanítója tanított közel négyszáz tanulót, délelőtti és délutáni műszakban.

Az általános iskola és a szaktárgyi oktatás megszervezésében Mészégető Imre igazgató mellett oroszlánrésze volt, ugyanis 1950. március 1-jétől Somogy Vármegye tankerületi főigazgatója kinevezte a Kéthelyi Állami Általános Iskola igazgatóhelyettesének. Ezt a tisztet egészen 1966-ig ő töltötte be az iskolában, végezve a tanítás mellett az iskolai adminisztráció oroszlánrészét. Az ötvenes években a tanítói pályát felcserélte a szaktanárival, mert 1952 májusában elvégzett egy kétéves képzést, amellyel matematika-fizika szakos nevelői képesítést szerzett. Az 1950-es évek közepétől, a korábbi hatosztályos iskolarendszerben végzettek számára dolgozók iskolája néven felnőttoktatás is indult a faluban. Ebben az oktatási formában is tanított egészen a nyugdíjazásáig. Itt jegyzem meg, hogy az 1960-as évek elején magam is a tanítványa lehettem Tóth Imre bácsinak. Következetessége, szeretetteljes szigorúsága, sajátos tanári számonkérési és értékelési módszerei mély tiszteletet váltottak ki tanítványaiban. Bizonyára sokan emlékeznek még az egykori iskolatársaim közül is arra, a hatvanas évek eleji téli tanítási napra, amikor a szünetben hógolyózó fiúk véletlenül okoztak kárt a szomszédnak. Akkor mindnyájan leckét kaptunk a tetteink miatti felelősségvállalásból, de ugyanakkor megtapasztalhattuk a bevallott hibákért járó megbocsájtás felszabadító érzését is.

Szecsődi Árpádné, Ibi néni szeretettel emlékezik rá, mint egykori nevelőtársára és felettesére is. Elmondta, hogy minden körülmények között segítőkészség és megfontoltság jellemezte Imre bácsit. Az óralátogatásokról készült feljegyzései pedig arról tanúskodtak, hogy alapos, részlehajlás nélküli és építő célzatú értékeléseket fogalmazott meg a tantestület tagjainak tanórai munkájáról.

Tóth Imre a háború után is részt vett a falu közéletében. Az 1950-es évek elején a Hazafias Népfront helyi szervezetének elnöke volt. Több cikluson át – 1954-től 1963-ig – tanácstagként is dolgozott. Az ő megfontolt, higgadt emberi magatartásának, a község vezetőivel való együttműködésének is köszönhető, hogy az 1956. októberi események során nagyobb emberi tragédia nem következett be a községben.

A kulturális életnek aktív résztvevője maradt. Az 1950-es évek végén ő fogadta és kalauzolta a Kéthelyre népdalgyűjtő körútra érkező Katona Imre népzenekutatót is.

Tóth Imre fiatal korának éveit a II. világháború, a hadifogság, majd a politikai fordulat bizonytalanná, zaklatottá tette. Ő minden körülmények között helytállt pedagógusként és családfőként egyaránt. Sajnos nem adatott számára hosszú, békés öregkor. Nyugdíjban töltött idejét a sors nagyon rövidre, csak néhány hónapra szabta. 1967. augusztus 15-én ment nyugdíjba, s már abban az évben, decemberben, mindössze 64 évesen elragadta szeretett családja köréből a halál. Példás családi élete, valamint a helyiek több generációjának oktatása és nevelése révén köztisztelet és szeretet övezte a faluban. 1967. december 19-én koporsójánál az iskola akkori igazgatója, Kiss Zoltán a „minden körülmények között való megértésről, az egyezség, a szeretet, a közösség ösvényeit” kereső és megtaláló magatartásáról is beszélt. A ma Szombathelyen élő Antal László, egykori kéthelyi diák, e lap hasábjain 2012-ben az iskoláról írt visszaemlékezésében róla is megemlékezett, kiemelve higgadtságát és határozottságát. Több évtizedes tanítói, pedagógusi munkája során sok száz kéthelyi gyermek tudását gyarapította és jellemét formálta. Emlékezzünk hát rá megbecsüléssel, tisztelettel és szeretettel!

Tóth Imre portréja
Tóth Imréné, Szidi néni

Ám emlékezésünk nem lenne teljes, ha nem esne szó, Tóth Imrénéről, Szidi néniről, akit szintén mindenki tisztelt és szeretett. Szidi néni száz éve, 1913-ban született Szombathelyen, iskoláit is ott végezte. Kéthelyre feleségként érkezett 1937-ben. Négy gyermekkel, három lánnyal és egy fiúval ajándékozta meg férjét. Házasságkötésük érdekessége, hogy a polgári esküvőjük után egy zarándokcsoporttal Olaszországba mentek, s egyházi esküvőjüket Rómában, a Szent Péter bazilikában tartották, majd a pápai nyári rezidencián maga Őszentsége is fogadta a fiatal házasokat. Az eseményről a Vasvármegye c. lap is tudósított. Férje hadifogságának idején, 1945-1948 között „kisdedanyaként” tagja volt a kéthelyi r.k. óvodai testületnek, majd a helyi vöröskeresztben tevékenykedett. 1968-tól egy cikluson át községi tanácstag volt. Dolgozott az iskolai napközi otthonban, a tanácsházán, a községi könyvtárban, de végzett összeírásokat is. Már harminc éve, hogy nincs közöttünk, de bizonyára sokan emlékeznek még segítőkészségére, kedves és derűs egyéniségére.

Köszönöm leányuknak, a Szombathelyen élő Tóth Gabriellának, hogy a szülei életéről lejegyzett adatokat, iratokat és fényképeket rendelkezésünkre bocsátotta. Így készülhetett el ez a megemlékező írás.

Balla Mária
(2013. III.szám Ősz)
Nyomtathat verzi

Korbbi cikkek:

Néhány régi cikk
·Zászlóval köszöntjük az újszülötteket
(2020. III.szám Ősz)
·Epizódok Papp Rózsi néni életéből
2. rész
(2019. II.szám Nyár)
·Épül – szépül a művelődési ház
(2016. III.szám Ősz)
·A polgárőrség a közbiztonság legfontosabb civil szereplője
(2014. IV.szám Tél)
·Ili óvó nénire emlékezünk
(2013. I.szám Tavasz)
·Zumba
(2012. II.szám Nyár)
·Parkerdő születik
(2009. IV.szám Tél)
·Kórushírek
(2008. III.szám Ősz)
·A kórus hírei
(2007. I.szám Tavasz)
·Fejlesztések pályázati forrásokból
(2005. II.szám Nyár)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.07 msodperc