Az előző számban indítottam ezt a rovatot. Azóta sem döngették a kaput a közölnivaló kéthelyi történetekkel, de egy aranyos azért horogra akadt, Lantos Gyuláné jóvoltából. Lehet, hogy az ő verziója már nem teljesen fedi a valóságot, hiszen a szájról szájra terjedő mendemondák így járnak, s talán már én sem úgy adom tovább, ahogy hallottam. Engedtessék meg nekünk ennyi szabadság! Remélem, másoknak is eszébe jut megosztani való kedves, humoros, esetleg pajzán eset az alábbit olvasva!
Balázs Andorné
Tisztesség, böcsület...
Régen történt, talán még negyven évnél is régebben. Élt a faluban egy legénynek már kissé koros, de mégsem elég felnőtt férfiember, nevezetes "Ferike". Az édesanyjával lakott, aki gondját viselte, annyit tudunk, hogy gyakran vásárolt inget a boltban fiának, és bizonyára nem bánta volna, ha egy talpraesett menyecske átveszi tőle a gondoskodás egyre nehezebb feladatait. Ferikét szinte mindenki ismerte a faluban, hiszen jó dolgos fiatalemberként gyakran járt napszámba mások földjére, meg az erdőbe. Néha ugratás tárgyát is képezte, hiszen akkoriban az egyszerű falusi embereknek ez volt az egyik szórakozási lehetősége.
Történetünk másik főszereplője a szép, fiatal erdészné, Borcsa, aki kint lakott az erdő szélén, távol a falutól, s nyilván nem mindig volt társasága az elfoglalt férjén kívül. Egyik meleg nyári napon éppen fürdeni készült az udvaron a nagy fakádban, a kellemesen langyos vízben, amikor meglátta az arra járó, őt bámuló Ferikét. (Ugye el tudjuk képzelni a fakádat! Jómagam olyan szőlőtaposásra való kerek edényt látok lelki szemeimmel. Borcsa szépasszonyt pedig vékony pendelyben, "mintha vöröshajma hártyahéja vóna..." rajta.)
A mókás erdészné odarikkantott Ferikének: - Gyere közelebb, lelkem, Ferikém, mosd meg a hátamat!
- Nénje, nénje, tisztesség, böcsület az első! - válaszolta kissé dorgálólag emberünk - aki minden nőt a Nénje titulussal illetett -, majd pironkodva eloldalgott.
Nem tudni, hogy ő vagy Borcsa asszony mesélte-e el a faluban az esetet, de a mondatból szinte szállóige lett Kéthelyen. Bizonyára nem Ferike találta ki a kifejezést, de sok kéthelyinek ő jut eszébe, ha ilyen sorrendben, ebben a formában hallja. Sokan használják még ma is, ha valami erkölcsileg kétesnek bizonyul, illetve nevelő célzattal, pl. így: - Ne feledd lányom (fiam), tisztesség, böcsület...!
|
Nyomtatható verzió