Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum

Legújabb szám
·Le a cipőkkel! Elkészült!
·Aranysakál és róka “létük” csúcspontján
·Németh István nyomdokain
·Megújul a szőlőhegyi kápolna
·Önkormányzati hírek
·Huszonöt éve, 1996-ban alakult meg a sakkszakkör
·Hírek a Települési Értéktár tájáról
·Az újrakezdés sokszor a legjobb döntés az életben
·Annus néni 95 éves
·Sakkhírek
·Nyári táborok az általános iskolában - Hasznos ismeretek
·Kalandozó tábor – két turnusban
·Német nyelvi tábor
·Léna virágoskertje és ami mögötte van…
·Egy fiatal fotós Kéthely értékeinek nyomában

Ili óvó nénire emlékezünk

Furdal a lelkiismeret. Tavaly kellett volna írni róla, amikor elment, de éppen előtte jelent meg az aktuális szám. Vagy még jobb lett volna előbb, amikor még tudott mesélni. Akik Kéthelyen voltak óvodások az elmúlt 40 év során, majd időközben felnőttek, valamennyien ismerték a mindig mosolygó Ili óvó nénit. Még nagy betegen is kedvesen, mosolyogva láttam őt gereblyézni az előkertet, és érdeklődésemre sem panaszkodott, „Jól vagyok!” – mondta meggyőződéssel. Erős lélek, sokan tanulhatnának tőle! – gondoltam magamban, és felnéztem rá. Volt kollégájának, óvodavezetőként utódjának soraiból idézve emlékezünk most Ilikére.

(Balázs Andorné, szerk.)

Ilike néni

Varjaskéri Tiborné Szabó Ilona 1944. augusztus 16-án született Marcaliban. Kéthelyen nőtt fel, itt ment férjhez 1969-ben, két leánygyermeket nevelt fel férjével.
1962-ben kezdett dolgozni óvónőként a kéthelyi napközi otthonos óvodában, melynek 1964-ben vezetője lett. Felsőfokú óvónői képesítést 1965. júniusában szerzett. Az óvodapedagógusi munkát töretlen lelkesedéssel, folyamatos megújulással és gyermekszeretettel, kiválóan végezte. A kéthelyi óvodában, a kéthelyi óvodáért 44 évet dolgozott. Sok munkát, társadalmi munkát szervezett, hogy az intézmény a gyermekek és a szülők igényeit minél jobban kielégítse. Az óvoda új szárnyának kialakítása, a vasjátékok lecserélésének megkezdése, de akár egy-egy bokor, fa ültetése is az ő érdeme.
Hogy mindig naprakész legyen, tudását folyamatos képzésekkel, önképzéssel fejlesztette. Óvodavezetési tréningeken, akkreditált módszertani képzéseken vett részt. Utolsó tanúsítványát 2002. szeptemberében szerezte, a „Minőségirányítási rendszerek bevezetése az óvodában” témában, melyet kiválóra teljesített. Ereje, tenni akarása még ekkor sem ismert határokat.
Nem is igazán értettük, amikor 2003-ban vezetői megbízásáról lemondott, mondván, ezt már nem szeretné tovább csinálni. Tudtuk, hogy képes lenne rá, de talán egy kicsit nyugodtabb munkára vágyott, készült a nyugdíjas évekre. Ezután még két évet dolgozott, érezte, hogy otthon még ennél is nagyobb szükségük lenne rá: Édesanyjának, Leányainak, Unokájának. Nyugdíjba vonult, elballagott az óvodából, de az óvodától elszakadni nem tudott, talán nem is akart soha. Sokszor hozta az unokáját, Reginát, és jött érte. Ilyenkor érdeklődött, ha kellett, mindig segített, tanácsot adott, vagy néha csak meghallgatott bennünket.
P. Alfred Delp szavai jutnak eszembe:
„Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta e világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme.”

Egyszer régen egy értekezleten, még a helyi óvodai program írásakor mondta nekünk:
„Az értéket tovább kell adni generációról generációra, szülőről gyermekre, nagyszülőről unokára.” Ezt tanította nekünk, és mi hittük. Hittük, hisz láttuk, hogy Ő ezt tette vezetőként, óvónőként, gyermekként, anyaként, nagymamaként. Nemcsak sikeresen, de élvezetesen is, s ez a módszer ránk, kolléganőkre is átszállt, mert hiteles volt.
Tudása, jobbítani akarása, lelkesedése, önzetlensége, segítőkészsége, az új iránti fogékonysága, szakmai elhivatottsága, a szakma iránti alázata példamutató és példaértékű.
Ha valakire, hát rá igaz, hogy „ízig-vérig óvónő”, az óvoda az élete, a második otthona volt. Megdicsért, megszidott, ha kellett, megvívott értünk.
Mindenkit megrázott a hír, amikor megtudtuk, hogy beteg lett. Bár hosszú időn át, nem panaszkodva, emberfeletti erővel küzdött, ezt a csatát most nem nyerhette meg.

„Az ember addig él, amíg emlékeznek rá.” Drága Ili néni! Emléked szívünkben örökké élni fog. Isten veled!

Ili óvó nénire emlékezünk
Magyarné Szűcs Judit
(2013. I.szám Tavasz)
Nyomtathat verzi

Korbbi cikkek:

Néhány régi cikk
·Energiahatékonysági pályázatot nyert egy kéthelyi óvónő
(2019. IV.szám Tél)
·Rózsi néni önálló, aktív 90 éves
(2019. I.szám Tavasz)
·1%
(2017. I.szám Tavasz)
·Munka, fejlődés, nyugalom
(2015. I.szám Tavasz)
·Kéthelyi lány Norvégiában
(2013. IV.szám Tél)
·Évfordulóink 2012-ben
(2012. II.szám Nyár)
·75 év
(2009. IV.szám Tél)
·Egyszerűen félelmetes
(2008. IV.szám Tél)
·Jeles napok decemberben
(2006. IV.szám Tél)
·Mikulástól karácsonyig
(2004. IV.szám Tél)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.05 msodperc