Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum
· Kapcsolat

Legújabb szám
·Óvoda udvar és játszótér fejlesztés
·Riport az 50 éves Horváth Józseffel
·Közérdekű tájékoztatás az avar és kerti hulladék égetéséről
·Díszőrség az ejtőernyős katonák emlékművénél Kéthelyen
·Zászlóval köszöntjük az újszülötteket
·Bemutatkozik a Yin-Yang Életmódközpont
·A kéthelyi hársfák
·A Vincés nővérek Kéthelyen
·Üzenet haza
·Egyszerűen szép
·Vitaminnal erősítik a kéthelyi gyerekek immunrendszerét
·Megújult a játszótér a Hegyalja utcában
·Sakk
·Támogatás Covid-19 pozitív családoknak

Tóth István tanító életútja

„Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld”.

Tóth István tanítónak ez volt a credója. Több mint négy évtizedes pedagógusi munkássága során Mécs László e gondolata vezérelte őt.

Tóth István

Tóth István 1918. március 20-án született Somogy megyében, Kéthelyen. Édesapja Tóth István (1872-1964), édesanyja, a somogysámsoni Ódor Teréz (1879-1950) volt. Édesapja köztiszteletben álló polgára volt a falujának. Évtizedekig községi elöljáró, egyházközségi és iskolaszéki tag, valamint községgazda is volt. Ifjú korában a Hunyady uradalomban, mint lovász dolgozott, szerette és jól is értett a lovakhoz. Az első világháborúban a fehérvári 10. huszárezrednél katonáskodott. A család az 1920-as évekre 13 magyar holdnyi földön és 500 négyszögölnyi szőlőn gazdálkodott. Tóth István tíz testvérével együtt már gyermekkorában megtanulta a föld szeretetét, a fizikai munka megbecsülését. Testvéreinek a családjai ma is Kéthelyen és a környékén élnek, többen a Honvéd („Cigány”) utcában, a régi szülői ház közelében.

Tóth István katolikus hitben nevelkedett, s fiatal fiúként a még latin nyelvű szentmisén, Imre öccsével, örömmel ministrált. Farkas tanító úr ösztönzésére és a családi összefogásnak köszönhetően a továbbtanulás útján indították el a tehetséges fiatalembert. A marcali polgári iskolát jeles eredménnyel végezte el (1931-34), majd felvételt nyert az ország legerősebb tanítóképző intézetébe, Budára. Tanulmányait mindig kiemelkedően végezte, szívéhez legközelebb a természettudományok álltak. (1935. október 13-án a kéthelyi első világháborús Hősők Emlékművének felavatásán az ifjú hallgató beszédet is mondott.) 1939-ben szerezte meg népiskolai tanítói oklevelét jeles minősítéssel. Tanulmányait a Pedagógiai Szemináriumban folytatta, melynek elvégzése lehetővé tette, hogy fővárosi állást kapjon. Így 1941-ig az Országos Gyermekvédő Ligánál a nehezen kezelhető gyermekek nevelésével foglalkozott. Ezekben az években ismerte meg az elismert dömsödi gazdálkodó családból származó Orosz Katalint (1923-2004), akivel 1945-ben kötött házasságot. Két gyermekük született István 1946-ban és András 1948-ban.

A fiatal Tóth család

A háborús időszakban tényleges katonai szolgálatot teljesített, 1939-41 között Budapesten, majd 1941-43 között Kassán, a II. felderítő zászlóaljban. Közben elvégzett kétszer hat havi tiszti iskolát, Kiskunhalason és Ungváron. Ezután ismét Budapesten tanított. 1944 márciusában felderítő motorkerékpárosként önként jelentkezett frontszolgálatra, ahol karpaszományos zászlósként májusban sebesülést szenvedett, de mire a hosszú gyógyulásból felépült, a szovjet hadsereg bevonult Magyarországra.

A háborús harcok miatt gyakorlatilag megszűnt az oktatás Dömsödön. Tóth István kollégájával, Nagy Lászlóval az orosz front elvonulása után azonnal nekilátott az iskola újjászervezésének. Az istállóként használt dabi iskola [Dömsöd egyik településrésze] épületének megtisztítása után, saját kezűleg eltávolította a plafonba fúródott szárnyas bombát. Így megkezdődhetett az oktatás a helyrehozott épületben. A háború előtt a faluban felekezeti iskolák működtek, Tóth István volt az első kinevezett állami tanító és az első nyolc osztály osztályfőnöke is. A tanítást ingyen végezte, az első fizetését akkor vette föl, amikor bevezették a forintot.

Népiskolai tanítóként első osztálytól nyolcadikig minden tantárgyat kiemelkedő színvonalon oktatott. Mindig is fontosnak tartotta, hogy az elméleti tudás átadását gyakorlati képzéssel kapcsolja össze. Ezért értékes fizikai-kémiai és biológiai szertárt hozott létre, melyhez számos eszközt maga állított elő. Gyűjtő munkája eredményeképpen a szemléltető anyagok évről-évre gyarapodtak.

A gyermekek fizikai fejlődésére is nagy hangsúlyt fektetett, évente nívós tornaünnepélyt szervezett. Testnevelői munkáját dicséri, hogy csapatai a járási atlétikai és labdarugó bajnokságokon sorozatosan az élen végeztek. A sport és a csapatjáték szeretetét rengeteg diák lelkébe átültette, akik közül sokan igazolt versenyzők lettek.

A politechnika tantárgy bevezetésekor minta értékű műhelyt és gyakorló kertet hozott létre. Itt sajátították el a dömsödi gyerekek nemcsak a fúrás-faragás és a kézi szerszámok helyes használatát, hanem a zöldség, gyümölcs- és a dísznövény termesztés alapjait is. A Duna-parton fekvő iskolai oktató kertben Tóth István rendszeresen tartott továbbképzést a szaktanároknak és szakfelügyelőknek egyaránt. A megtermelt áruk bevételéből iskolai kirándulást szervezett, melyen a szorgalmas diákok vettek részt. Az itt elsajátított alapos tudás indíttatásként szolgált azon tanulók számára, akik a mezőgazdaság valamely ágát választották élethivatásnak.

Nyugdíjba vonulása előtt visszatért pályája kezdetéhez és ismét nehezen kezelhető, problémás gyermekekkel foglalkozott a kisegítő iskolában. Munkáját itt is lelkesedéssel és a tőle megszokott színvonalon végezte.

Pedagógiai munkája során a diákjait mindig hazaszeretetre, a munka becsületére nevelte. Szilárd erkölcsi meggyőződését a politikai változások sem ingatták meg. A külső nyomás és a könnyebb előrejutás érdekében sem lett tagja egyetlen pártnak sem.

Feleségével, Katókával, – ki szintén példás pedagógus volt – boldog egyetértésben nevelték gyermekeiket. István és András is a családi hagyományok hatására a mezőgazdasági pályát választották hivatásul, édesapjuk legnagyobb büszkeségére. Fiai mellett sok örömet szereztek neki unokái, akikkel idős kora ellenére nagy lelkesedéssel és szeretettel foglalkozott.

Tóth István a szerény tanítói fizetését önálló gazdálkodással egészítette ki. A faluban híressé vált almáskertben kiváló gyümölcsöst telepített, hogy családjának megfelelő egzisztenciát teremthessen. Az alma, az őszi-és kajszibarack termesztésével „iskolát” teremtett a faluban. Még idős korában is sokan felkeresték szakmai tanácsért.

A tanítás mellett a község életében is tevékenykedett. 1947-ben alapító tagja volt a dömsödi horgászegyesületnek, mely jelenleg is a község legtöbb tagot számláló civil szervezete. Ezért a tevékenységért 2004-ben a Magyar Országos Horgász Szövetség a „Sporthorgászatért” kitüntetésben részesítette.

Az 1956/57-es dunai árvíz idején a dabi térség védekezési munkáit irányította. A község arculatát faültetéssel igyekezett szépíteni. E munkába diákjait is bevonta. A csónakház megépítésében is élen járt Balogh László kollégájával karöltve. Habár sohasem törekedett pozíciók betöltésére, a dömsödi polgárok tisztelték, s ezért tanácstagnak választották. Ezt a munkát is szolgálatnak tekintette és javaslataival igyekezett megoldani a lakosok problémáit. 2001-ben az Önkormányzat Képviselőtestülete „Dömsödért” emlékplakettel tüntette ki példaértékű munkásságáért. 2004-ben Vas Diplomát kapott, melyet olyan pedagógusok kapnak, akik 65 éve szereztek diplomát, és kiemelkedő tevékenységet végeztek. A kitüntetéssel járó pénzt százezer forintra egészítette ki és létrehozta a „Szép Magyar Beszédért” Alapítványt, melynek egy évi kamatát minden évben az a ballagó nyolcadikos diák kapja, aki legszebben beszéli a magyar nyelvet.

Tóth István tanító egész életművével és példamutató emberi magatartásával mindvégig a településének szolgálatában állt, ezért 2011-ben Dömsöd díszpolgárává avatták.

2004 nyarán, 59 év házasság után vesztette el szeretett feleségét, Katókát. Hiánya mély fájdalommal töltötte el szívét. Visszavonultan, családja körében töltötte az elmúlt nyolc esztendőt. Olvasással és a régi időkön merengve teltek napjai. Életének komorabb és vidámabb eseményeiről is szívesen mesélt unokáinak.

Az utolsó karácsonyt már nem tudta szeretteivel tölteni, mert kórházba került. Állapota súlyosbodott, de szenvedés nélkül, álmában érte a halál, 2013. január 13-án.

Tóth István tanító az 1950-es években a dömsödi háza elé ültetett egy Kéthelyről való, mára hatalmassá nőtt, fekete fenyőfát. Ez a fa jelentette a kötődését a szülőfalujához. Most már az ő emlékét hirdeti.

Tisztes időskorban
Unokák körében
A Tóth család által összeállított emlékbeszédet kéthelyi adatokkal kiegészítette:
Huszár Mihály, déd-unokaöcs
(2013. I.szám Tavasz)
Nyomtathat verzi


Néhány régi cikk
·Húsvét
(2020. I.szám Tavasz)
·Örökre elment egy borász...
(2018. II.szám Nyár)
·Kéthelyi Ifjúsági Klub
(2016. I-II.szám Nyár)
·20 éves a Kéthelyi Asszonykórus
(2014. III.szám Ősz)
·Köszönet a fotókért…
(2012. IV.szám Tél)
·Szecsődi Árpádra emlékezünk, aki idén lenne 80 éves
(2011. II.szám Nyár)
·Már a 4. Arany Páva!
(2010. III.szám Ősz)
·Képviselőtestületi ülés
(2008. III.szám Ősz)
·„Icipici ovis vagyok…”
(2005. III.szám Ősz)
·,,Oltárodhoz jöttem én ...
(2004. II.szám Nyár)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.05 msodperc