Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum
· Kapcsolat

Legújabb szám
·Óvoda udvar és játszótér fejlesztés
·Riport az 50 éves Horváth Józseffel
·Közérdekű tájékoztatás az avar és kerti hulladék égetéséről
·Díszőrség az ejtőernyős katonák emlékművénél Kéthelyen
·Zászlóval köszöntjük az újszülötteket
·Bemutatkozik a Yin-Yang Életmódközpont
·A kéthelyi hársfák
·A Vincés nővérek Kéthelyen
·Üzenet haza
·Egyszerűen szép
·Vitaminnal erősítik a kéthelyi gyerekek immunrendszerét
·Megújult a játszótér a Hegyalja utcában
·Sakk
·Támogatás Covid-19 pozitív családoknak

Hatvan évvel ezelőtt történt

Múltidéző sorozatunk legutóbbi részének végén utaltam Szálasi Ferenc 1944. október 15-én kezdődött nyilas uralmára. 1944 őszén sok minden történt az országban, így Kéthelyen is. Az események sokaságából a véleményem szerint legfontosabbakat idézem fel ebben a fejezetben.

III.

Románia a háborúból 1944. augusztus 23-án lépett ki, azaz ezen a napon megnyitotta határait a Vörös Hadsereg előtt, amely elözönlötte keleti szomszédunkat. A román államvezetés az eseményeket alkalmasnak találta arra, hogy Észak-Erdélyt - szovjet segítséggel - visszafoglalja. Súlyos harcokban igyekezett honvédségünk e területeket védeni, a túlerő azonban győzött. Erdély elveszett, sok magyar katona - közöttük több kéthelyi is - életét áldozta az ősi magyar földért.

A hatalomra került nyilas kormány első intézkedéseinek egyike volt, hogy bevonulási hirdetményt tett közzé. A 21-48 éves, kiképzett és ki nem képzett férfiak azonnali bevonulását rendelte el. A Kéthelyen lakóknak is menniük kellett. A Somogyi Újság október 21-i számában felhívást közölt, mely az 1924-25-ben született fiúkhoz szólt. Az önként jelentkezők közül páncélrombolókat terveztek kiképezni. Nem tudok róla, hogy községünkből valaki jelentkezett volna.

A magyar és német csapatoknak 1944 őszén községünkön történő átvonulása állandósult. Volt olyan alakulat is, amely hosszabb ideig itt tartózkodott. Lovaik takarmánnyal való ellátását a kéthelyi gazdák biztosították. Ez feszültséget, rossz hangulatot okozott. Ezt tompítandó a kormány ilyen - mosolyt vagy inkább felháborodást keltő - intézkedést hozott: ,,A hűséges és becsületes mezőgazdasági cselédeket és gazdasági munkásokat a főispáni hivatalhoz december 1-ig fel kell terjeszteni!" Az intézkedést senki nem vette komolyan, hiszen az ágyúk hallótávolságban dörögtek.

A Vörös Hadsereg katonái 1944. december 1-jén léptek Somogy földjére, másnap már Kaposváron folytak a harcok. A nyilas hadvezetés a még nem sorköteles (19-20 éves) fiúkat is katonai kiképzésben kívánta részesíteni, ezért megkezdték összegyűjtésüket. Községünk fiatalságért aggódó vezetőinek - élükön Dán Miklós főjegyzővel és Sélley Kálmán plébánossal - szívügye lett a fiúk megmentése. Ezért elfogadták Lőrincz István uradalmi főintéző, tartalékos főhadnagy ajánlatát, aki arra vállalkozott, hogy az önként jelentkező, 1924-26-ban született fiúkat átmenti a Keszthely melletti Zsid (mai nevén Várvölgy) községbe. Az ajánlatot tett követte: 1944 november 27-én mintegy 18-20 fiatalember el is ment Zsidre.

Míg a fiúk Zsiden tartózkodtak, december 4-én a szovjet hadsereg katonái megérkeztek Kéthelyre, sőt az ún. szentgyörgyi úton néhány katona elérte Balatonszentgyörgy déli határát is. A szovjet katonák első alkalommal december 8-ig tartózkodtak a faluban. A Pápáról idevezényelt Szent László hadosztály ejtőernyősei december 8-án elérték községünk nyugati szélét, fokozatosan kiszorították a szovjet erőket kelet felé és benyomultak Sáripusztára. A Vörös Hadsereg katonái december 13-ig maradtak Sáriban, amikor is a kastélytól keletre vetették vissza őket.

A súlyos harcok során 54 magyar katona halt hősi halált. Közülük 52-en ejtőernyősök voltak, míg két harcos az egyik magyar huszárezred katonájaként szolgált. Az ejtőernyősök közül 51 katonát a kéthelyi temetőben, egyet pedig Keszthelyen temettek el. Községünk önkormányzata a lakosság háláját a hősök felé azzal rótta le, hogy a temetőben parcellát alakított ki és emlékművet emelt számukra. Polgári áldozatokat is követeltek ezek a decemberi harcok: ekkor halt meg Némethi József kovács, Ágoston János, Ágoston László, Harangozó István és Mika János földművesek Kéthelyről, Farkas Ferencné és két fia, valamint Rózsa Istvánné és Morth Mária Sáripusztáról.

Kéthely és Sáripuszta oroszoktól való megszabadításának hírére Zsidről a fiúk lassan hazatértek. A szülők és a gyerekek azonban nem sokáig örülhettek egymásnak. Dobszóval összegyűjtötték a fiúkat. Az 1924-28-ban születettek egyik csoportját december 21-én Zalaigricére, a másik csoportot december 24-én Nemesvidre irányították, majd ők is Zalaigricére kerültek. A fiatalabbja innen Németországba, az idősebbje pedig Szentgotthárd környékére került, ahol besorozták őket a magyar honvédség, illetve a német katonaság kötelékébe. Közülük sokan nyugati, illetve szovjet hadifogságba kerültek.

Ilyen körülmények között érkezett el 1944 karácsonya. Az ünnepeket községünk lakossága még itthon töltötte. Somogy megye alispánja december 26-án elöljáróságunknak utasítást adott, hogy 30-áig a lakosságnak a falut el kell hagynia. Akinek a szőlőhegy távolabbi, a falutól nyugatabbra eső részén borospincéje volt, családjával, állataival (lovakkal, tehenekkel) odaköltözött, a rokonokat, ismerősöket is befogadták. Azok a családok, akik nem tudtak a szőlőhegybe kimenni, Somogysámsonba, Vörsre, Holládra, Szegerdőre, Keszthelyre vándoroltak. A sáriak Marótpusztára mentek. Mindez december 30-31-én történt.

A kitelepítés 1945. március végéig tartott. Az egymással szembenálló felek (németek és szovjetek) hadinaplója március utolsó napjairól heves harcokat rögzít. 30-án a Vörös Hadsereg katonái újból elfoglalták községünket és ezzel Kéthelyen és környékén végleg megszűntek a harcok. A megye alispánja 1945. április 5-én a kiürített falvak lakosságának visszaköltözéséről rendeletet adott ki, melynek nyomán, illetve már a rendelet megjelenése előtt a kéthelyiek a húsvéti ünnepeket (április 1-2.) követő héten megkezdték a hazaköltözést.

1945 áprilisa megnyitotta községünk lakói előtt a jövőbe vezető utat. Ehhez azonban sok megpróbáltatást, szenvedést kellett átélni. Az 1944-es év emberben és anyagi javakban nagy áldozatot követelt a kéthelyiektől. Ezt nem szabad elfelejteni. A ma élő fiataloknak hálával kell emlékezniük azokra, akik az áldozatot meghozták és elszenvedték azért, hogy gyermekeiknek, az utódoknak jobb élete legyen. Ehhez kívántam segíteni a hatvan évvel ezelőtt történtekről írt visszaemlékezéssel.

Dr. Jandrics István
(2004. IV.szám Tél)
Nyomtathat verzi

Korbbi cikkek:

Néhány régi cikk
·Állatartás
(2020. II.szám Nyár)
·Tűzoltóautóval gazdagodott településünk
(2018. IV.szám Tél)
·Anyák napi műsor a Szociális Szolgáltató Központban Kéthelyen
(2016. I-II.szám Nyár)
·Spanyolországi Európa-bajnokság
(2014. IV.szám Tél)
·Kitüntették Balla Mária főkönyvtárost
(2012. III.szám Ősz)
·„Segíteni mindig, mindenkinek.”
(2011. I.szám Tavasz)
·Kéthely 2010-es költségvetése
(2010. I.szám Tavasz)
·Sakkeredmények
(2009. I.szám Tavasz)
·Korszerűsödő oktatás
(2006. IV.szám Tél)
·„Jöjjünk el holnap is!”
(2005. II.szám Nyár)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.25 msodperc