Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum

Legújabb szám
·Le a cipőkkel! Elkészült!
·Aranysakál és róka “létük” csúcspontján
·Németh István nyomdokain
·Megújul a szőlőhegyi kápolna
·Önkormányzati hírek
·Huszonöt éve, 1996-ban alakult meg a sakkszakkör
·Hírek a Települési Értéktár tájáról
·Az újrakezdés sokszor a legjobb döntés az életben
·Annus néni 95 éves
·Sakkhírek
·Nyári táborok az általános iskolában - Hasznos ismeretek
·Kalandozó tábor – két turnusban
·Német nyelvi tábor
·Léna virágoskertje és ami mögötte van…
·Egy fiatal fotós Kéthely értékeinek nyomában

Régi karácsonyok Kéthelyen

Betlehem

A múlt század 20-as éveiben a falu lakóinak 80 %-a szegényparaszt, cseléd volt. A mai ember szemével minden komfortot nélkülöztek, pl. nem ismerték a villanyt, nem volt járda, vízvezeték.

Az adventi böjtöt jobban megtartották, mint napjainkban az orvosi diéta előírásait. Aszalt gyümölcsből készült leves, bab, gánica, dödölle, pogácsa voltak a leggyakoribb ételek.

Szenteste előtt már délután elvégezték az állatok etetését, bevitték a lakásba a karácsonyi szénát, azaz egy finom, illatos, csokorba kötött szénaköteget. Ezt az asztal alá helyezték és rátették az állatok gondozásához használt vakarót, kefét, a lószerszámot vagy ökörigát. Ezek ott is maradtak aprószentekig. Erre az asztalra állították - vagy az asztal fölötti gerendára akasztották - a karácsonyfát.

Ostorpattogásoktól, kolompolástól, csengetéstől volt hangos a falu szentestén. Ezzel imitálták a betlehemi istálló hangulatát.

A családtagok együtt voltak a szobában, jöttek a szomszédok, rokonok, barátok is. A gyerekek játszottak: dióztak, kártyáztak, malmoztak. A felnőttek iddogáltak, kóstolgatták a karácsonyi "gublit" (dióskuglóf), mákos patkót, házi perecet, kelt tésztát, közben beszélgettek. Este tíz óra körül készülődtek az éjféli misére.

Sajnos szinte minden alkalommal előfordult egy-egy baleset a sötét éjszakában, a göröngyös-fagyos utakon, ugyanis sok idős ember kizárólag ekkor mozdult ki otthonról. Hazaérve, csak a mise után lehetett enni a mifelénk ilyenkor hagyományos kocsonyából.

A karácsonyfa kicsi volt, a dísze kevés szaloncukor, piros alma, dió. Egyebet nem nagyon kaptak a gyerekek, de az örömük talán igazabb volt, mint manapság a sokkal gazdagabb ajándékok láttán.

Megható és máig példamutató az ünnep érzelmi része. A gazdagabb családok megvendégelték a szegényebbeket. Főként a magukra maradt vagy beteg, sérült embereket. A zárdaiskolában a "kegyelmes asszony" meleg holmit, kötött sapkákat, ruhákat adott a cselédek gyermekeinek. Szokás volt, hogy a közelmúltban elhunyt kisgyerekek sírjára - s ez akkoriban nem volt ritka - szüleik karácsonyfát vittek. Az emberek ilyenkor még az állatoknak is jobb élelmet adtak, mondván: "legyen nekik is karácsonyuk!".

Mészégető Jenő visszaemlékezéséből
válogatta: Balázs Andorné
(2004. IV.szám Tél)
Nyomtathat verzi


Néhány régi cikk
·Húsvét
(2020. I.szám Tavasz)
·A Kéthely SE hírei
(2017. IV.szám Tél)
·Programterv
(2017. I.szám Tavasz)
·Gyereknap az óvodában
(2015. II.szám Nyár)
·Új tanítónő az iskolában
(2012. III.szám Ősz)
·Mozogj Falu!
(2011. III.szám Ősz)
·Dr. Gonda Péter képviselőjelölt bemutatkozása
(2010. III.szám Ősz)
·Közfoglalkoztatás szervezése az „Út a munkához” program megvalósítása érdekében
(2009. I.szám Tavasz)
·170 éve Kéthelyen született „a népszínművek múzsája”, Hegedűsné Bodenburg Lina (1836-1859)
(2006. II.szám Nyár)
·Hej, madárka...
(2004. II.szám Nyár)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.03 msodperc