Régi karácsonyok Kéthelyen

A múlt század 20-as éveiben a falu lakóinak 80 %-a szegényparaszt, cseléd volt. A mai ember szemével minden komfortot nélkülöztek, pl. nem ismerték a villanyt, nem volt járda, vízvezeték.

Az adventi böjtöt jobban megtartották, mint napjainkban az orvosi diéta előírásait. Aszalt gyümölcsből készült leves, bab, gánica, dödölle, pogácsa voltak a leggyakoribb ételek.

Szenteste előtt már délután elvégezték az állatok etetését, bevitték a lakásba a karácsonyi szénát, azaz egy finom, illatos, csokorba kötött szénaköteget. Ezt az asztal alá helyezték és rátették az állatok gondozásához használt vakarót, kefét, a lószerszámot vagy ökörigát. Ezek ott is maradtak aprószentekig. Erre az asztalra állították - vagy az asztal fölötti gerendára akasztották - a karácsonyfát.

Ostorpattogásoktól, kolompolástól, csengetéstől volt hangos a falu szentestén. Ezzel imitálták a betlehemi istálló hangulatát.

A családtagok együtt voltak a szobában, jöttek a szomszédok, rokonok, barátok is. A gyerekek játszottak: dióztak, kártyáztak, malmoztak. A felnőttek iddogáltak, kóstolgatták a karácsonyi "gublit" (dióskuglóf), mákos patkót, házi perecet, kelt tésztát, közben beszélgettek. Este tíz óra körül készülődtek az éjféli misére.

Sajnos szinte minden alkalommal előfordult egy-egy baleset a sötét éjszakában, a göröngyös-fagyos utakon, ugyanis sok idős ember kizárólag ekkor mozdult ki otthonról. Hazaérve, csak a mise után lehetett enni a mifelénk ilyenkor hagyományos kocsonyából.

A karácsonyfa kicsi volt, a dísze kevés szaloncukor, piros alma, dió. Egyebet nem nagyon kaptak a gyerekek, de az örömük talán igazabb volt, mint manapság a sokkal gazdagabb ajándékok láttán.

Megható és máig példamutató az ünnep érzelmi része. A gazdagabb családok megvendégelték a szegényebbeket. Főként a magukra maradt vagy beteg, sérült embereket. A zárdaiskolában a "kegyelmes asszony" meleg holmit, kötött sapkákat, ruhákat adott a cselédek gyermekeinek. Szokás volt, hogy a közelmúltban elhunyt kisgyerekek sírjára - s ez akkoriban nem volt ritka - szüleik karácsonyfát vittek. Az emberek ilyenkor még az állatoknak is jobb élelmet adtak, mondván: "legyen nekik is karácsonyuk!".