Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum
· Kapcsolat

Legújabb szám
·Levélváltás Havanecz Biankával
·A Kéthelyi Asszonykórus 25 éves
·Kirándulás Zalaszabarra
·Változások a temetkezésben
·Polgármesteri beszámoló az elmúlt 5 évről
·Epizódok Papp Rózsi néni életéből
·Bartis László Imre
·Bódis Józsefné
·Hosszúné Tóth Rita
·Németh Lajos
·Nikula András Csaba
·Nikula Zsolt József
·Szűcs Judit Magdolna
·Vörös Zsolt
·Zelena Zsolt
·Torkos nap
·Jótékonysági bál
·In memoriam dr. Fejes István
·Bölcsőde a kéthelyi apróságoknak

„Segíteni mindig, mindenkinek.”

Dr. Káplár Lajos

Dr. Káplár Lajos kéthelyi nyugdíjas, gyémántdiplomás állatorvos életrajzának befejező részét közöljük.
Sajnos, már nem tudjuk neki megköszönni, hogy megosztotta velünk kalandos életének emlékeit.
Alig múlt egy éve, hogy megkerestem őt a cikk ötletével. Éppen havazott, amikor fogadott a lakásában. Bár nem ismert engem, szívélyes és érdeklődő volt irányomban. Készséggel mesélt magáról, és talán mesélt volna máskor is, de többet nem találkoztunk. Ez egy olyan egyszeri találkozás volt, amit soha nem felejt az ember.
Végtelenül sajnálom…
(Balázs Andorné)

„Segíteni mindig, mindenkinek.”

4. rész

A fegyelem és a rend biztosítása után következett a szakmai munka javítása, a tehenészet gümőkór- és Brucellamentesítése. Az elgondolásban támogatott a tsz vezetősége. A Brucella fertőzés nem volt súlyos, azt a saját állományban megoldottuk. A gümőkór-mentesítéshez mentes teheneket vettünk. Személyi támadás itt is ért. Gümőkórmentes tehenészetben csak olyan személy dolgozhat, akinek nincs fertőzöttsége. Egy tehenes érintett lett. Közöltem vele, nem dolgozhat a tehenészetben tovább, mert akkor a tsz nem kapja a mentes tejfelárat. Felkerestem a családot. Először elmondtam, hogy ez rendelet. A saját véleményem: a beteg tüdő az istálló párás, ammóniás levegőjében nem kap elég oxigént, a dolgozónak akkor segítünk, ha más munkakört tölt be. Mezőőri feladatot kapott. Két év múlva a község szarvasmarha állományát is gümőkór-mentesítettük. A kiesett tehenek helyett a tulajdonosok a tsz-ből vehettek vemhes üszőt. A sertésállományunkat is Brucella-mentesítettük. Egy újító hajlamú tenyésztő érkezett. Először a szaporulatot akarta növelni: például, ha három előhasi koca 6-6 malacot ellett, akkor a 18 malacot két koca alá tette, és kilenc lett a szaporulat. Rosszul járt, ha a kiselejtezett anya jó tejelő volt, a tenyésztésben maradtnak pedig nem volt elég teje, a malacok elhullottak. Másodszorra a nyolcnapos malacválasztás következett, volt táp, ami a malacnak megfelelt. A koca így hamarosan újra ellik, futószalagon jön a malac - így képzelhette az újító. A gyakorlatban nem így lett, a malac elhullott. A könyvelésben választott malac osztály nem szerepelt, az 5-6 kg-os malac mindjárt hízó lett. Következményeként a tsz zárszámadó közgyűlésén a termelési eredmények felsorolása szerint a hízóelhullás duplájára emelkedett, amiért én kaptam a bírálatot. Működési naplómmal igazoltam, a kezeléseket elvégeztem. Egy év múlva a zárszámadás reggelén is kimentem a sertéstelepre, egy elhullott hízót beletettem egy papírzsákdarabba, 5 kg volt. Mentem a zárszámadásra. A főállattenyésztő látta a csomagot, megkérdezte, mi van benne. Hízó hullája, mondtam, bemutatom a tagságnak. A gyűlésen a hízó elhullásról nem esett szó. A sertéstenyésztő hamarosan továbbállt. A tenyésztésben helyreállt az állat igényeihez igazodó tartási rend. Még egy zárszámadási vitába keveredtem, amikor a tsz-ben is készültek bevezetni a nyereségrészesedést. A tervezet szerint mindenki úgy részesül, amennyivel túlteljesíti a tervet. Megfigyeléseim szerint a tervek a növénytermesztésben kedvezően, az állattenyésztésben hátrányosan készültek. A főállattenyésztő hallgatott, én jelentkeztem munkatársaim segítségére, rámutatva az előbbiekre. A kukorica mennyiségénél 5 mázsával kevesebbre tervezték a következő évi hozamokat, az állattenyésztésben viszont a 3000 literes tejhozamot 3200 literre emelték. Tapasztalatom szerint az állattenyésztésben dolgozó emberek munkához való hozzáállása sem rosszabb a többi dolgozóénál, tehát ők is megérdemlik a nyereségrészesedést. Kaptak is, mert mindenki megszavazta.

A balesetes vagy nem gyógyuló, de fogyasztásra alkalmasnak látszó állatokat kényszervágattam. Egyszerű, különálló épületben történt a vágás, szőrtelenítés, kibelezés. A húsboltba szállítás után került sor a darabolásra, a húsvizsgálatra és a minősítésre. Közli velem egyszer az elnök, hogy többet nem vághatunk Kéthelyen, Marcaliba kell szállítani. Tájékoztattam, a fennálló rendelet szerint a kényszervágott állatok húsát a helyi lakosság jobb ellátására kell használni. A párttitkár is kérdőre vont, hogy merek a tsz és a pártvezetőség döntésével ellenszegülni. A megyéhez fordultam, nem mondtak se jót, se rosszat. Végül a megyei tanácselnöknél kötöttem ki. Neki határozott véleménye volt, ha a faluból elvisszük a kényszervágott húst, akkor oda a helyi lakosság ellátására olyant kell szállítani, amiért valutát kapnánk. Kiküldte a megye illetékes szakelőadóját tájékozódni. Az intézkedés eredményeként a község pénzt kapott, és épített egy minden igényt kielégítő vágóhidat.

Nyugdíjazásom előtt üzemi állatorvosként dolgoztam, mellette a hozzám tartozó 3 község háztáji állományát is kezeltem. Így napi munkám gyakran reggeltől sötétedésig tartott, mert a bejelentett beteg állatokat is igyekeztem minél előbb lekezelni. 1985-ben nyugdíjba vonultam, úgy éreztem, eleget dolgoztam, belefáradtam a küzdelembe, pihenésre vágytam.

Az 1990-es rendszerváltást követően három ciklusban képviselő voltam a helyi önkormányzatban. A lakosságtól kapott bizalmat korábbi munkám elismerésének éreztem. Képviselőként is a köz érdekeit tartottam mindig elsődlegesnek. Javaslatomra került méltó elhelyezésre - a község központjába - a II. világháború 85 helyi áldozatának emlékműve. A község római katolikus temploma tatarozásra szorult. Egyik képviselőtársam fix összegű támogatást javasolt, én viszont azt, hogy ugyanannyit adjon az önkormányzat, mint amennyi a közadományokból befolyik. Javaslatomat elfogadták, és az összeg nagyobb lett az eredetileg javasoltnál.

Kezdeményezésemre készült a temetőben a fedett ravatalozó. A szennyvízcsatorna építését Somogyszentpállal közösen kellett megvalósítanunk az állami támogatás elnyerése végett. Javaslatomra egy zalai cég kapta a kivitelezés jogát, aki hálából a házaktól a főcsatornáig vezető csövet ingyen adta. Megállapítottuk, nálunk olcsóbban sehol sem kötötték be a szennyvizet.

1958-ban Munka Érdemérem kitüntetésben részesítettek. 2000-ben arany-, 2010-ben gyémántdiplomámat vettem át. Feleségemmel négy gyermeket neveltünk fel, mindegyikük diplomás. Hat unokám, négy dédunokám van. 2008-ban családunk 22 tagú lett. Egyik unokám 2005-ben végezte el az Állatorvosi Egyetemet. 2009-ben veszítettem el 58 évi házasság után drága, jó feleségemet. Családom szeretetével igyekszik fájdalmamat csökkenteni. Életem vége felé értékelve sorsomat elmondhatom, olyan időben éltem, hogy nyugalmam nem volt, de családi életünk boldogságban, szeretetben, békében járt le. Istennek legyen hála érte.

(2011. IV.szám Tél)
Nyomtathat verzi

Korbbi cikkek:

Néhány régi cikk
·A művelődési ház május-júliusi programterve
(2019. I.szám Tavasz)
·Dudás Virág újabb sikerei Ju-Jitsu sportágban
(2017. III.szám Ősz)
·Vendégek a kéthelyi iskolában
(2015. III.szám Ősz)
·Őszi német nyelvi versenyek
(2014. IV.szám Tél)
·Sakk
(2012. III.szám Ősz)
·Az elsősök és a Télapó
(2010. IV.szám Tél)
·75 év
(2009. IV.szám Tél)
·Gyereknap
(2007. II.szám Nyár)
·Karácsonyi emlékek
(2005. IV.szám Tél)
·,,Most búcsúzunk és elmegyünk
(2004. II.szám Nyár)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.07 msodperc