A fény változásának éves ritmusát jelzik az évszakok és a naptári fordulópontok. Főbb ünnepeink a nap járásához igazodnak, így van ez a téli napfordulókor is, ehhez kapcsolódik karácsonyi ünnepünk, és Jézus születése.
Eleinknél a téli napforduló a sötét uralma végének, a fény, a tűz újjászületésének ünnepe volt.
A karácsony szavunk jelentése: kara = sötét, csony = változik, fordul. A Nap éves útja -mintegy az élet örök körforgásának szimbólumaként - ekkor, karácsonykor, a téli napfordulókor ér el a mélypontra. A látszólag legyőzött Nap azonban karácsony napján újjászületik. Fénye napról napra újra erősödni kezd, az éjszakák rövidülnek, aztán tavasszal új életet lehel a tájba, újra kizöldítve a lombot, a vetést. Ezzel valósítja meg a megszakítatlan, örök körforgást.
Karácsonykor a regösénekek csodafiú szarvasa, szarvai közt az örök Nappal az élet diadalmaskodását jelenti számunkra a halál felett; a fény erejét a sötétség, a hideg felett. A Nap másik szimbóluma a szarvas mellett a sólyom. A Nap felemelkedésének szimbóluma a Napmadár röptetése. A kerecsenek e pillanatig bőr szemellenzőikkel a sötétség rabjai voltak, ekkor azonban a fény, a Nap felé röppenhetnek, magukkal vive egy több ezer éves kultusz áldó imáit. A karácsony tehát az ősi hitvilágunkban mély értelmű és a táltosok által megáldott Kerecseny (napmadár) ünnep is. A sólyom a közvetítő az égi világ és a földi világ között, Isten hírnöke.
A karácsony másik jelképe a fenyő. A fenyő szóban megbújik egy üzenet, ami megmagyarázza, miért is ezt a fát tartjuk az ünnep legfényesebb jelképének. A fenyő személy. A szó valódi jelentése FÉNY Ő. A fenyő személyiséget ölt magára, az életfa felékesítve az év legsötétebb időszakában azt jelképezi, hogy a fény újra elérkezik a világba. Az oltáriszentségen jelen van a gyertya (tűz, fény), mely a hitnek és az örök világosságnak a jelképe.
Karácsony a kereszténység egyik legszebb, legszentebb ünnepe. Nincs, aki ne várná a meghitt gyertyafényes ragyogást, szeretteink együttlétét, a csendet és a röpke megállást a száguldó modern életünkben, főleg ha már belefáradt a vásárlási láztól elgyötört embertömeg látványába. Régen is nagy volt a készülődés, de gyökeresen különbözött a maitól. Az ajándékozás nem az ajándéktárgyakban, s nem egyénekre szólóan nyilvánult meg. Az ajándékozók ajándékaikat családnak, barátoknak, közösségeknek szánták.
A karácsonyi köszöntés sokféle formát öltött: betlehemezés, lelki felkészülés, jókívánságok küldése, regölés, kántálás. Ezek a szertartások egyben játékok, lélekemelő, szeretetvarázsló ünnepi szokások voltak. Legfontosabb mondanivalójuk egy szó, amibe ember és közösség sorsa rejlik: Szeretet!
Életünk valóságos pillanatai, amikor szerethetünk, és ezt a csodát rendszerint akkor éljük meg, amikor egymásért kezdünk el élni. A szeretet fényhozó, melegséget árasztó, mosolyt fakasztó, lelket gyógyító. Kívánom, hogy magát az ezerarcú életet élje át mindenki e téli éjszakán teljes pompájában, és közös gyertyafényünk, esetleg szertüzünk segítse elő, hogy e napon egy kicsit mi is újjászülessünk, és átgondoljuk a mögöttünk hagyott napévet.
Szeretetben, ragyogásban teljes Boldog Karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! |
Nyomtatható verzió