Tartalom
· Foldal
· Ajánlj minket!
· Cikkek
· Impresszum
· Kapcsolat

Legújabb szám
·A Nyitott Klub elmúlt öt évéről
·Ha nyár….., akkor olvasótábor!
·300 éves az iskolai oktatás Kéthelyen
·Állatartás
·Nehéz hónapok a vírushelyzet miatt
·Helyi gazdaságfejlesztés Kéthely községben
·Német nyelvi tábor
·Három éve Kéthelyen az Atroplusz Kft.
·Erdei játszótábor két turnusban
·Újra pereg a film a Kéthelyi moziban
·Egyszerűen szép
·Magyarok kenyere gyűjtőpont Kéthelyen

425 éve, hogy a „koppányi szandzsákbég megvette volt Ketthellt.”

2011. szeptember 24-én lesz 425 éve, hogy a török elfoglalta a kéthelyi kis végvárat, és felégette a falut. Ennek az eseménynek és az egykori várnak az emlékét, amit a birtokosai után Fancsi-várnak neveznek, Kéthelyen egyelőre csak a Vár utca neve őrzi. A Vár utca végén még ma is jól látható az egykori várárok. A vár alaprajza is jól kivehető, mert az elmúlt évszázadok során a területén nem folyt mezőgazdasági tevékenység, hanem temetkezési helyként kezdték használni már a 18. században. A vár méreteit az 1980-as években egy felmérés során Nováki Gyula és Sándorfi György rögzítette. E szerint a kéthelyi vár: 78x75 m, a várárkon belüli terület nagysága: 48x48 méter. Az egykori palánkon belüli épület alaprajzát kutatások hiányában nem ismerjük.

A Fancsi-vár helye

A 16. század közepén új védelmi rendszert kellet kiépíteni az országban a török terjeszkedésének a megakadályozására. Ennek a védelmi rendszernek a részeként jött létre a kis kéthelyi vár is. A pénzhiány és a törökök gyors előrenyomulása miatt nem volt lehetőség teljesen új várak építésére, ezért elsősorban meglévő épületeket; templomokat, kolostorokat, családi kastélyokat, udvarházakat erődítettek meg, alakítottak át végvárrá. Az épületeket árokkal és anyagból, fából, vesszőből készült palánkkal vették körül. Kéthelyen Fancsi [Fanchy] Gáspár veje, Butykai Péter, Somogy vármegye ispánja a 15-16. század fordulóján épített egy kisebb kastélyt vagy udvarházat, nagy valószínűséggel ezt erődítették meg az 1550-es évek elején. Nádasdy Tamás országos főkapitány 1555-ös várjegyzékében már szerepel a kéthelyi „erősség”, mint castellum, amelynek fenntartásáról akkori tulajdonosai Fanchy János és Fanchy György gondoskodtak.

A palánképítésnek több módja is volt, hogy melyiket, alkalmazták Kéthelyen, nem tudjuk, mivel ásatások - bár tervezték -, még soha nem folytak a vár területén. A tengerszint felett kb.130 m magasságban fekvő vár árka száraz árok lehetett, mert a közelben nincs olyan vízfolyás, ahonnan a meglehetősen mély árok feltöltésére vizet nyerhettek volna.

A kéthelyi vár a török elleni nagyobb védelmi rendszer részét képező, Balaton és a Dráva közti, észak-déli irányú várláncolat tagja volt. A várláncolat kis várai önállóan nem voltak képesek a török feltartóztatására, de nem is ez volt a feladatuk, figyelőszolgálatot láttak el, portyázó hajdúikkal és kémeikkel. A kéthelyi palánk Kanizsa várának előterében és a Balaton délnyugati átkelője közelében feküdt, itt végzett figyelőszolgálatot.

1556 után a korábban földesúri várak fokozatosan a királyi zsoldot kapó kapitányok és katonák kezébe kerültek. A zsoldfizetés azonban meglehetősen rendszertelen volt, sőt gyakorta el is maradt, ezért a mindennapi betevő megszerzése érdekében a katonaság rabolt és fosztogatott. A lakosság sokszor kényszerült nemcsak a török, hanem a magyar fosztogatók elől is menekülésre, rejtőzködésre. Nálunk erre alkalmas hely volt a vártól keletre fekvő ingoványos, mocsaras terület, a mai Nagy-berek.

Buda elfoglalása után a török számos nagy hadjáratot indított a királyi Magyarország ellen. Baranya, Tolna és Pest megye már az 1540-es években az uralma alá került.1550-ben elesett Koppány (Törökkoppány) is, 1555-ben Kaposújvár elfoglalása után a török sereg egyik része Szigetvár ellen indult, de elfoglalni nem tudta. A másik fele pedig a Balaton irányába lévő kisebb erősségeket támadta, ezek nagy részét elfoglalta. E várak megmaradt katonái elmenekültek, a korotnai vár szétszéledt hajdúiból Kéthelyre is jutott. A Balaton környéki várak elleni támadások még 1556-ban és 1558-ban is folytatódtak, hatalmas veszteségeket okozva a megyének, a jobbágságnak. E támadások már Kéthelyt is érinthették. 1556-ban a koppányi szandzsákbég, Nuszuf, latin nyelvű hódoltató levelet írt Kéthely, Marcali, Kanizsa, Csákány, Mesztegnyő és Szenyér vára parancsnokainak, és ellentmondásuk esetén kilátásba helyezte minden falu elpusztítását egészen a Balatonig.

A stratégiai szempontból kulcsfontosságú, akkor még Somogy megyéhez tartozó Szigetvár, melyet gróf Zrínyi Miklós védett, 1566-ban esett el. Szigetvár eleste után a török azonnal támadta a Balaton és a Dráva közti védelmi vonalhoz tartozó kis várakat is. 1566. szeptember 29-én Zalay Benedek, a Nádasdy család tiszttartója még azt jelentette asszonyának, Kanizsai Orsolyának, hogy „Kéthelben és Komárban még magyarok vannak”, de később a katonák elhagyták. A török tehát, már az 1560-as években lényegében felért a Balatonig, és a Kéthely – Komár – Babócsa – Vízvár - Zákány vonalon állt. Kéthely tartósan nem lett a töröké, nem rendezkedett itt be, mert a következő évben, 1567-ben a pozsonyi rendi országgyűlés elrendelte - más erődítményekkel együtt -, Kéthely lovas katonasággal való ellátását. A kéthelyi vár katonaságáról ebből az időszakból sem sokat tudunk, csak azt, hogy 1576-ban 20 gyalogos hajdú szolgált a várban.

1568-ban, Drinápolyban békekötésre került sor a Habsburgok és a törökök között, ennek ellenére kisebb-nagyobb csatározások állandóan folytak. 1586-ban a kéthelyi palánkot a koppányi szandzsákbég támadta meg, és szeptember 24-én „megvette volt”, azaz bevette, „…ostromlással, tűzzel és karddal” mentek a törökök őfelsége kastélyai és a hódolatlan falvak ellen, „egy részüket elpusztították és elégették, és sok ártatlan lelköt elvittek.”-írta Nogorolla győri főkapitány Szinán basának. A támadásra válaszul 1587 februárjában a magyarok a török kézen lévő Koppány vára ellen indítottak támadást.

A 17. század elejétől az udvar kevesebb pénzt fordított a határvédelemre, kevesebb várban volt királyi őrség, mint korábban, előtérbe kerültek a diplomáciai tárgyalások a törökkel. Hosszabb időszakok teltek el hadjáratok nélkül. A nép sorsa nem sokat javult, mert az adót az egykori földesurak a hódoltsági területeken is éppúgy igyekeztek beszedni, mint a törökök. Az adóbeszedés jogát maguk a végvidéki kapitányok vették bérbe a régi földesuraktól. A Balaton délnyugati végénél fekvő várak elleni utolsó nagyobb török támadás1684-ben volt, de ekkor már megkezdődött a törökök kiűzésére indított háború is.

A törökök kiűzése után I. Lipót osztrák császár, magyar király (1657-1705) rendelkezései nyomán megkezdődött a várak lerombolása. A 18. századi kéthelyi plébániatörténet „lerombolt kastélyként” szól az egykori Fancsi-várról, amely falunk küzdelmes évszázadainak talán legjelentősebb feltáratlan történeti emléke, becsüljük meg!

Várárok
Balla Mária
(2011. III.szám Ősz)
Nyomtathat verzi


Néhány régi cikk
·Bálozott az Asszonykórus
(2019. IV.szám Tél)
·Motoros túra Horvátországba
(2018. II.szám Nyár)
·A hétköznapokon túl…
(2016. IV.szám Tél)
·Mika Szabolcs
(2014. III.szám Ősz)
·Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás
(2012. I.szám Tavasz)
·Őszi sakk-hírek
(2010. IV.szám Tél)
·Havanecz Imre képviselőjelölt bemutatkozása
(2010. III.szám Ősz)
·A több-biztosítós rendszerről, vagyis annak tervéről…
(2007. III.szám Ősz)
·Tisztelet a véradóknak
(2006. II.szám Nyár)
·Búcsú az óvodától
(2005. II.szám Nyár)




PHP-Nuke alapú weboldal

Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek. A hozzászólások, cikkek szerzőik tulajdonai.
Tartalomkezel? rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.06 msodperc