Emlékezzünk...

,,Nagyobb had a sír hada, mint a tiétek,
akik ma a földön, a tengeren éltek!"
(C.F.Meyer: Halottak kórusa)

A halál elviselhetetlen titok, megdermeszti az emberi szívet. Gyökeres és végleges változás. Mozdulatlansággá változik a mozgás, csenddé az élet lüktetése: a halál az egész ember végét jelenti abban a formában, ahogy ismertük. Az ember úgy tér vissza a földbe, úgy válik porrá teste, mint az őszi levél. ,,Emlékezzél, ember: porból vagy és porrá leszel" - mondja az első emberpárnak a Teremtő Isten, és hangzik a szó minden ember fölött azóta is.

Mindenszentek

November 1-jén valamennyi szentnek, mindenszenteknek emlékezetét üli az egyház. Azokét az elhunytakét, akik életükben Isten ügyéért emberfeletti hősiességgel küzdöttek. A szentek azok, akik nemcsak törekedtek a tökéletességre, hanem a hit, remény és szeretet gyakorlásában messze kitűntek az emberek közül.

Halottak napja

November 2-án, halottak napján a család halottaira gondolunk. Aki nem tud mozdulni otthonából, akinek szerettei sokfele nyugszanak, az halottak napján este gyertyákat gyújt otthonában és csendben fényképeket nézeget, sárgult leveleket olvas remegő kézzel és mondja a rózsafüzért: ,,… Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál értünk, bűnösökért, most és halálunk óráján…". Halottak napján elhunyt szeretteik sírjainál találkoznak a rokonok, és a halottak lelki üdvéért gyertyát, mécsest gyújtanak.
Újabban megemlékezünk egy-egy közösség, község vagy város, a nemzet hősi halottairól is. Akiknek sírja, nyughelye ismeretlen, mert idegenben, háborúban haltak meg, azokért a hősi emlékműveknél, a temetők kőkeresztjénél vagy a házak ablakában égetnek gyertyát.
Ilyenkor minden megholtért mondják az emlékező szentmisét valamennyi katolikus templomban.

Pandur Timea